Sötét, kékesfekete tollú szárnyak, és ugyanilyen árnyalatú haj, éjfekete ruhák. Ragyogó kék szemek, és egy hosszú, törhetetlen lánc, na meg a bilincsek. Egy hosszú, ezüstszín kasza és egy zölden villogó lámpás, benne lelkekkel. Ha látod, biztosan felismered ezekről Urielt.
Nyomós oka van annak, hogy itt van, és ő nem éppen büszke rá. Elkövetett egy hibát, ezért csak akkor fogadják vissza a Mennybe, ha teljesít egy küldetést, ám neki semmi kedve nincs ehhez.
100 démonnal kell végeznie, és az összegyűjtött lelkeiket megtisztítania.
Ezzel csak egyetlen kis probléma van: Uriel nem szeret sem gyilkolni, sem a lelkekkel foglalkozni. Két lelket sikerült eddig begyűjtenie összesen.
Őt jobban érdeklik az emberek és más lények, minthogy visszakerüljön a Mennybe. Viszont az óra ketyeg.

"Ha önmagunkat tartjuk szem előtt, s azért kötünk barátságot, rosszul számolunk. Ahogy kezdtük, úgy is végezzük: barátot szereztünk, hogy segítséget hozzon a bilincsek ellen, s ő, mihelyt megcsörren a lánc, elillan. Ezeket a barátságokat nevezi a nép futónak. Ha érdekből választottunk valakit, addig fog tetszeni, ameddig érdekünk fűződik hozzá. Ezért nyüzsög barátok tömkelege a szerencsések körül; a bukottakat magány övezi, s onnan menekülnek a próbatétel idején."