~Beuss[bettí] / 19 / ♥ Erdély - Marosvásárhely ♥ / kép naplóba / ha több érdekel írj..
~bellá.. [261684 AL] - itt több infó rólam ^-^

__________________________________

~Bella.Edward.Alice.Carlise.Esme.Rosalie.Emmett.Jasper.R enesemée. - "vegetarian" vampires
~Aro.Marcus.Caius.Jane.Alec.Demetri.Felix:Renata.Chelsea - volturi
~James.Victoria.Laurent.Riley. - blood hungry vampires :D
~Jake.Sam.Quil.Embry.Paul.Jared.Leah.Seth. - werewolfes
~Charlie.Renée.Harry.Billy.- humans
~Tyler.Lauren.Jessica.Mike.Angela.Erik.Emily.Sue. - also humans, Bella's mates :]
_________________________________

~http://www.youtube.com/watch?v=-fORuwYBL8c&feature=rela ted ~ listen to this. *__*

~Szeretnéd hallani a történetemet, Bella? Ennek nincs boldog vége - de melyikünké az? Ha az lenne, a legtöbb mindannyian sírkövek alatt nyugodnánk.~

~Hát persze, hogy néha meginogtam, hisz Csupán ember vagyok. De már egyre jobban kezeltem a dolgot, így most már a fájdalom, néha napokra is elkerült. Kockázati ennek velejárója a soha nem szűnő volt zsibbadtság. Választanám kellett a semmi és a fájdalom közül, én a semmit választottam.~

~Mindennek van határa, még annak is, hányféleképpen lehet összetörni egy ember szívet..~

~Feküdtem az ágyon, a fejem szédült.Lehunyt szemmel próbáltam feldolgozni a történteket, de csak annyit értem el, hogy az öntudatlanság ijesztő gyorsasággal magába rántott.
Nem az a békés, álomtalan álom jött értem, amire vágyódtam - hát persze, hogy nem.Már megint ott kódorogtam az erdőben, már megint bolyongtam, mint mindig.~

~Tudtam, hogy úgy három másodpercem volt, Mielőtt sóhajt egyet és gyorsan elfordít magától, és mond valamit arról, hogy erre a délutánra eleget kockáztattuk az életemet~

~A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert nálam ezerszer erősebb, Hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban omlott porra, Amint az ajkunk találkozott. Ez a csók nem volt olyan óvatos, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon rendben volt így. Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet. Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegőt, és az ujjaim mohón kóboroltak az arcán. Márvány teste az enyémnek feszült, és voltam boldog, mert az a szenvedés nincs, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. A keze úgy simogatott, mintha örökre meg akarná jegyezni az arcomat, akárcsak én az övét, és azokban a rövid pillanatokban, Amikor nem a számat csókolta, suttogta a nevemet.~
_________________________________

Viszlát. :)
Köszönteem. *-*