" Amikor még csak kislány volt
Kíváncsian várta, mit rejt számára a világ
De az kirepült a markából
Így hát az álmaiba menekült
És a Paradicsomról álmodott…
Ahányszor csak lehunyta a szemét

Amikor még kislány volt
Kíváncsian várta, mit rejt számára a világ
De az kirepült a markából
És a lövedékek a fogába fúródtak
Az élet megy tovább, de egyre nehezebb
Tovább feszül a húr
Minden könnycsepp egy vízesés
Az éjszakán, a viharos éjszakán, lehunyja két szemét
Az éjszakán, a viharos éjszakán, elrepül innen messze
És a Paradicsomról álmodik…
A Paradicsomról álmodik…

A viharos ég alá feküdt
S így szólt: Tudom, hogy a Napnak le kell nyugodnia, ahhoz
Hogy újra fel tudjon kelni

Akár lehetne ez is a Paradicsom
A Paradicsom… "


"Tűz és Jég



Mondják: jéggé fagy a világ,
Mondják, megég.
Tudom, ilyen a vágy, tehát
Vallom a tűz-teóriát.
De ha kétszeri lesz a vég,
Mivel volt dolgom gyűlölettel,
Én azt mondanám, hogy a jég
Is príma fegyver,
És épp elég. "

"Ha szívedben sok a bánat,
Ne meséld el fűnek-fának.
Mindegy, hogyha fáj, ha vérzik,
Ne panaszkodj, hisz úgysem értik. "

"Nevettek rajtam, mert más vagyok. Én nevetek rajtatok, mert mind egyformák vagytok."

"Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik."