Szóval újraírom ezt az egészet...

Nem akarok regényt írni, hogy milyen vagyok valójában, mert:
1. Úgysem lehet pár karakterben jellemezni az embert
2. Pár jellemzőből meg úgysem fogsz megismerni

Szóval általánosságban:

Olasz drukker vagyok, imádom a focit (azon belül az AS Roma elvetemült drukkere vagyok :P) és a kézilabdát, na meg a snookert. Állatvédő vagyok, ezt is elég szélsőségesen űzöm. Imádom Salvador Dalít és Leonardo da Vincit, elsősorban velük találkoznék, ha visszautazhatnék az időben :) Aztán újságíró-fotóriporter vagyok, legalábbis szakmát tekintve. Zenében mindenevő vagyok, kivéve talán a metált és a nagyon hörgős core dolgokat :D Szeretek bringázni, olvasni (sokat, nagyon sokat olvasok), a teát, a borozást a barátokkal, a két dögömet (kutyus - Einstein, cicus - Nyunyó). Rómában szeretnék élni - nagyon, de nagyon :P
Ennyi, szerintem...

"Mindazokat a fogalmakat, melyekkel a végest a végtelenhez hasonlítjuk,mint: Isten, szabadság, a jó, stb logikai kutatás tárgyává tesszük. Pedig hozzáférhetetlenek az értelem kritikája számára. Ha nem volna olyan rémes, nevetséges volna, mily gőggel és gyermeki önelégültséggel szedjük szét az órát, vesszük játékszerűen a rugókat - s azután mind csodálkozunk, hogy az óra nem jár többé..."
Csak...mert ilyenek vagyunk..csak én nem csodálkozom, ha valamit "szétszedek". de úgyis mindegy, mert a legtöbben ezt meg most úgyse értik...

"Persze először azt gondoltam nem lesz, utána meg hogy menni fog, és sok mindent elkészítek, de rájöttem hogy mi is a nagy helyzet, és a végére csak farigcsáltam amit hagytak és aztán hátha vaskarika ugye. Aztán már én is furakodtam és elkezdtem venni a közösből.
Közben volt akit megettem, megrágtam a szépeket és a nem olyan szépeket is (amit azért nem viseltem mindig jól) és néha úgy látszott sírnak, de gyakran csak azért hogy lássa a többi hogy nem fémből öntötték őket. Mert mindenki hazudik.
Ha a fentieket meguntam elmentem messze hogy annyira ne fájjon és persze nem lett jobb csak több volt az érzés és nagyobb volt a kavarodás. Ezt többször, hogy újra lássam hogy nem lehet örökké maradni. De nem bántam meg semmit mert ettől látom amit kell.
És most itt ülök és várok, alakítom az alakíthatót. És olyat is várok amit nem kell alakítanom. Olyat nagyon várok."
Teljes mértékben.