„I can make things move without touching them. I can make animals do what I want without training them. I can make bad things happen to people who are mean to me. I can make them hurt.”
Aprócseprő változás, az újdonság varázsa: Halálfaló.
~ Penelope Lestrange, egy mágiahasználó 17 éves boszorkány, aki a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában tanul. Mardekáros. Ravasz, eszes, és tudja hogyan forgassa úgy a dolgokat, hogy minden az Ő hasznára váljon.
Lássuk csak... Külsőségek: arany szemek (nem tudja miért, de arany színű szeme van, ezt, hogy az iskolában ne lássák varázslattal korrigálja), fekete haj. Karcsú, vékony testalkat. Nagyából 168 cm magas, szemrevaló lány.
Nagy, - és sötét - hírnévnek örvendő család gyermeke, ahol a Mardekár házba kerülni hagyomány.
Még nem tudja, hogy mi szeretne lenni, miután az iskoláit befejezte, de egy dologban biztos: a hatalma gyakorlásában. Erre az elképzelésre alapozza jövőjét, nem megváltoztathatatlanul, de célratörően. Mivel Iskolaelső, nagy eséllyel valósíthatja majd meg merész elképzeléseit. Imádja, ha Ő irányíthat. Ebből következik, hogy erős jellemű. Kedvenc állata a kígyó, oda van értük.
Nem keresi mások társaságát, inkább az a fajta lány, aki jól meg van maga, de ha odamész hozzá nem biztos, hogy faképnél hagy. Rendkívül érdekli a fekete mágia, de persze nem célja a lebukás, szóval erről nem tud senki semmit. Könyveket előszeretettel csempész ki a könyvtárból, de a lelkiismerete ilyen alkalmakkor kikapcsol „Csak tudásomat, ismereteimet gyarapítom.”
Nincs barátja, de van kiszemeltje. Persze, semmi sem biztos.
Érdekesség képen megemlíteném, hogy van egy lánca, amin egy viszonylag nagy kinyitható medál van, smaragd berakással. Aranyból készült. Ez annyiban lehet fontos, hogy soha nem látod a lány nyakán kívül sehol a titokzatos ékszert... A tárgynak különleges szerepe van... Elválaszthatatlan Penelopétól, és tűzön, vízen átérve sem érintheted meg... (Képet itt találsz: http://teveclub.hu/blog.pet)
Kedvenc mottója a következő: ~ A érzelmek gyengévé tesznek.
Család:
Anya: [138046 AL]
Örültem a szerencsének, viszlát.
|