"Crying for no reason, feel the tears roll down
I felt strong but am I breaking now?
Crying for no reason 'cause I buried it deep
I made promises I could not keep
'Cause I never faced all the pain I caused
Now the pain is hitting me full force"






Amikor az emberek rád mosolyognak csak kevés esetben tudod eldönteni, hogy a mosoly szívből jön-e vagy csak a felszín alatt rejtőző utálatot palástolják vele. Két okból nem mondják a szemedbe azt, amit igazán gondolnak. Az egyik, hogy szükségük van rád és ki akarnak használni. Nem kell, hogy befolyásos ember legyél, aki világrengető dolgokról dönt, elég ha bemész a sarki boltba. A tulaj csak azért mosolyog rád, hogy holnap is nála vásárolj, különben tönkre megy. Nem számít mennyire sz0r napja van, akkor is rád fog villantani egyet, hogy érezd ő kedvel téged és érdekli mi van veled. Pedig nagyívben sz0rik a fejedre. Megvannak a saját problémái, de arra a kis időre félre teszi az undorát, amit irántad érez, csakhogy te jól érezd magad és holnap is elpanaszold a bajodat, miközben fizetsz a kasszánál.

A másik, ami miatt nem lehetsz teljesen biztos a mosolyok hátterében az a félelem. Az, hogy tartanak tőled. Talán azért, mert hirtelen haragú vagy, meggondolatlan, esetleg agresszív természetü, vagy olyan hatalommal rendelkező személy, akinek nem számít, hogy egyel kevesebben szívják majd holnap a reggeli levegőt. De elég ha csak rosszul reagálsz a dolgokra és az emberek nem akarják magukat kitenni fölösleges vitáknak, kínos veszekedéseknek. Inkább a képedbe vigyorognak, majd mikor hátat fodítasz nekik, egy golyót eresztenek a fejedbe. Ez a lecke volt az utolsó, amit megtanultam.