House of Rising sun - ez a szám olyan, olyan...

Ha én egyszer megtanulok énekelni: kicsi elviszlek oda ahonnan már nincs többé visszaút. -->Szóljon hamisan az ének borítékos sorsjegy a főnyeremény.

Szoknyám aljáról villanykörtéket gyűjtök, hogy az égre csavarhassam őket, mert csillagok hullanak a szemedből. Emeled fel jobban a kezed, nem látom jól a cserebogarakat. Forró láz égeti testem, s belülről macskák karmolásszák a tüdőm, csak még egy szál, csak még egy füst, és én megígérem többé nem festem feketére a kávéskészletedet. Ezerujjú asszonyok szőtték ruhádat, amiben itt állsz előttem összetört álmok szilánkjain, kezedből vér csorog,, végig az arcodon, vörösbe öltöztetve hajadat, melyből gyufák hullanak, fel-fel lobbanva, felhők sóhaja visszhangzik szíved minden egyes dobbanásában, és én poloskákat szőnék a hajadba, hogy az egész világ meghallgassa...

Repültünk egeken, világokon keresztül.
Végig néztük a virágok ébredését mikor a nap vörösen felizzott a horizonton.Azok repültek, mint a lepkék.Egyetlen napig éltek.Pont úgy mint én. Aztán történt valami.A tiszavirágok elhervadtak, és mi is velük haltunk.
Zuhantam.
Keresztül zuhantam az életen, mint egy kő.Érzelmek, és hangok nélkül.Mert akkor én már csak egy csók voltam az üvegfalon át.


P.S.:
Woody örökké szeretni foglak, de ezt te is tudod.Nem haragszom Roxanne miatt.Hiszen segítettem.Megtalálsz A Kávéházban.Ne aggódj, jól vagyok.