- Te, figyelj csak!
- Kuss.
- Nem, most már tényleg tudnom kell valamit. Tényleg.
- Jól van, de röviden!
- Én úgy látom ezt a helyzetet, szólj, ha tévedek, de úgy látom, hogy én egy falnál állok, te meg egy pisztolyt tartasz a tarkómhoz. Így van?
- Ügyes. Jól látod.
- És mondd csak, mióta állunk így? Biztos megvan már vagy 4-5 órája. Ugye?
- Ja.
- És nem akarod végre elmondani, hogy mit akarsz tőlem? A pénzemet akarod?
- Nem kell a pénzed.
- A kocsim kell?
- Az se.
- Akkor meg akarsz tudni tőlem valamit?
- Nem.
- Túszul ejtesz, és pénzt követelsz a rokonaimtól, meg egy repülőt valami távoli helyre?
- Nem. Nem.
- Hát akkor mit akarsz?
- Nem tudom.
- Akkor én most fogom magam, és hazamegyek.
- Rendben. De nincs harag, ugye? Mostanában olyan szétszórt vagyok.
- Semmi baj. Semmi baj.
/Bégabi: Megvilágosodás/