Hogy mutatkozzak be???? Minek? Belülről nem ismersz, kívülről nem láthatsz belém!!!! Csak az tudja ki vagyok, akinek engedtem, hogy megismerjen!!!!!! Hát ez vagyok!!!!!! Egy "CSILLAG" , kit már nem ragyog be a holdfény!!!!!!!!!!!


Ui: Sose halaszd el a lehetőséget, hogy elmondd, mit érzel, mert nem biztos, hogy az élet megteremti ujra a lehetőséget, hogy megtedd!!!!


Nézd, a csillagokat, az a kicsi, mikor ragyogott, túlfénylett a napon, de fénye oly halovány, a méllybe hullik már !



Ne hallgas az emberekre, csak a szív szavára.
Bárki szól, ne nézz soha hátra.
Csak menj szépen a magad útján nevetve vagy sírva, mert az élet úgyis úgy lessz, AHOGY MEG VAN ÍRVA !!!



Az ember egy napon ráébred arra, hogy semmi sem fontos az életben.
Sem a fény, sem az előrehaladás.
Csak az, hogy valaki szeresse őt !!!

-----------------
... Hát tégy valamit, hogy fennmaradj, vagy a testeddel mikor a porba érsz, emlékszik rád majd valaki, vagy csendben a feledés homályába mész.
Minden óra lejár egyszer, lassul a ritmus, halkul a hang, a szív is egyre gyengébben ver, mikor már kondulni készül a nagy harang.
Ha megérte ,amit elértél, és az egész nem volt hiába , mosolyogva távozol, pedig sírva jöttél a világra!"


Te vagy az ég, a föld, a minden.
Te vagy, ki fényt gyújt a szívemben.
Te vagy a földi boldogságom,
Kiért dobog a szívem, ezen a világon.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

Amit a szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.

'Életed egy keringő,
melyet eltáncolsz a sírig.
Nézz körül, mert nem
mindegy,
hogy kivel táncolod végig!!!!

Ne hallgass az emberekre,
Csak a szív szavára.
Bárki ha szól,
Ne nézz soha hátra.

Csak menj szépen, a magad útján,
Nevetve vagy sírva!
Mert az élet úgyis úgy lesz,
Ahogy meg van írva!!!

Most valóság lesz, minden édes remény.
Mely ott él szívünk rejtekén.
Az élet, és a szerelem, tárt karokkal vár.
S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll !

Azt mondják, hogy miénk a világ,
tiéd az élet, enyém a halál.
Azt hittem, hogy enyém a szíved,
Enyém lesz örökké, amíg élek.

Azt mondom, hogy nem felejtlek el,
hogy örökre a szívemben leszel.
Azt mondod,. Hogy ezek csak szavak,
elszállnak, mint egy múló pillanat...

Nem tudom de mégis jó lett volna nagyon,
Ha velem vagy, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár.
És nem tudom legyőzni, mert nincs kivel már.