Tasnádi Györgyi
Gyereknapi móka

Ma gyereknap van, hát gyerünk, hurrá,
a fagyis kocsi is jön már, bőszen dudál!
"Csokit vagy vaníliát?" - kérdi vidáman a bácsi,
de én inkább kérek még egy nagy marcipánt is.

A játszótéren trónol sok hinta,
pár mászókát stíröl a vén libikóka.
Homokvárban megfürdőzik minden kreatív horda.
"Na, lesz mit mosni otthon!" - sóhajt anyák gondja.

Pónik mellett áll az ugráló vár,
akad rá száz gyerek, ki egymásra ugrál.
Korhol apuka: "Hé, te kölyök, vigyázz jobban ottan!",
s az újabb két körbe őszülve beleroppan.

A lufi meg száll, csak száll az égen,
egy felhőbe bújik, ott pihenget éppen.
Sebaj! Az ősök úgyis vesznek nekem másikat majd,
s kívánságaim mély kútja vad költekezést óhajt.

Így telik el hát ez a mókás nap,
a gyerekek napján minden gyermek kacag.
Aztán holnap megint nevel az ovi és a suli
de ma még hadd legyek csak gyerek - pokolian profi!


A mosoly csodákra képes. Ha mosolyogsz, csak boldogan élhetsz. Ha mosolyogni támad kedved, csináld, akármit is kéne tenned. Ha mosolyogsz, lelked gyógyítod, s azét, kinek mosolyod adod. A mosoly megöli a bánatot, S szívedből jókedvet sugároz. A mosoly csodákra képes. Ha mosolyogsz, csak boldogan élhetsz. Ha mosolyogni támad kedved, csináld, akármit is kéne tenned. Ha mosolyogsz, lelked gyógyítod, s azét, kinek mosolyod adod. A mosoly megöli a bánatot, S szívedből jókedvet sugároz.

„Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.”
(Paulo Coelho)

Ha életed során egyszer válaszúthoz érsz, és nem tudod, melyik a helyes irány, hunyd be a szemed, és hallgass a szívedre. Több kalandra, szerelemre, boldogságra és életre találtam akkor, amikor csakis önmagamra hallgattam, mint akkor, amikor meg akartam mondani magamnak, milyennek kellene lennem.
(Karen Hawkins)

“Az életben az a legnagyobb boldogság, ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért szeretnek, vagy pontosabban szeretnek bennünket, annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk.”
Victor Hugo

Rabindranath Tagore: A gyermek világa
Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában.
Tudom, hogy a csillagokkal beszélget, és az ég lehajol hozzá, hogy megsimogassa: szelíd felhők és szivárványok szórakoztatják.
Ők, akik szótlannak és mozdulatlannak tettetik magukat, millió mesével odalopóznak az ablakához, és ezüsttálcákon ragyogó játékokat hoznak.
Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.
Ahol a történelemben ismeretlen királyoknak apródok visznek céltalan üzeneteket;
Ahol az Ész a törvényekből papírsárkányt csinál, a szél a hátára veszi és felrepül vele, s az Igazság megszabadítja minden bilincsétől a Tényeket.
(Kopácsy Margit fordítása)