Tabu. Bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom. Az a dolog, amely, ha napvilágra kerül, megbotránkoztatja az embereket, mert egyszerűen túl bizarrnak és rendellenesnek találják ahhoz, hogy egy kicsit is azonosulni tudjanak vele. Tabu. Amely láttán eszünkbe villan a tanítás, amit hajdanán alaposan belénk vertek. Megszólal a vörös riasztó, mivel ez a már-már bűnös cselekedet nem elég megszokott, nem elég hétköznapi a mi merev és korlátozott tudatunknak. Elménknek ez a része ilyenkor önkéntelenül is lezárul, nem képes és nem akarja befogadni az abnormális információt. Nem "normális". Ezt mondjuk. Mert tényleg nem az. Vegyünk egy példát. A természet nem véletlenül ruházta fel az embereket és az állatokat azzal az ösztönnel, hogy az ellenkező nemű vérrokonukat sze×uális vonatkozásban úgymond taszítsák maguktól. Ennek így is kell lennie. S talán így lenne mindig, ha nem motoszkálna ott agyunk rejtett zugaiban egy bizonyos érzés. A vétség miatti izgalom érzése, a lebukástól való félelem, mely fokozatosan alakul át vérlázító rajongássá. Minden pillanatban áramütésszerű bizsergés járja át a testünket, mert nem szabad, nem lehet. Mégsem tudunk leállni vele. Ahhoz meg kellene szabadulnunk mindennemű emberi érzéstől. Tabu... Vajon hányan rejtegetünk valamilyen sötét titkot?