Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/30840
|
2005. március 27.
Húsvét vasárnapja van. Mögöttünk áll három gyönyörű nap, amely elvezet a Húsvét lényegéhez: Jézus Krisztus feltámadásához.
A "pászkabárány ünnepét" Izrael népe századokon, évezredeken át megünnepelte. Nagycsütörtökön a tanítványok elkészítették a húsvéti bárányt, ezen az "utolsó vacsorán" maga Jézus mondotta el tanítványainak a régi történet új értelmét: az első pászkabárány Izrael népét mentette meg. Az Ő vére sokakért, mindenkiért ontatik ki, a bűnök bocsánatára. Amikor az Ő emlékezetére mondják el ismét az utolsó vacsora szavait, az a lélek közössége, a szeretet közössége lesz közöttünk.
Aztán Jézus a pászkabárány útjára indul. Néhány óra múlva -Nagypénteken- már haldokolva, hallgat a kereszten. A kereszt alól pedig hazafelé sietnek a főpapok és a bírák, hiszen szombat előestéje van és nem illik lekésni az áldozati bárány levágását Jézusért, egy közönséges elítéltért! Nem tudják, hogy éppen most hal meg az Isten Báránya önként áldozatul adva magát mindenekért, - értük is. Ők még nem tudják, hogy az Ószövetséget felváltotta az Újszövetség.
Kérdezhetné valaki: nem tehette volna meg ezt Isten egyszerűbben? MInden bizonnyal igen... Nem éppen így, hiszen a kereszt a zsidóknak botrány, a pogányoknak bolondság. De nekünk, akik hiszünk Benne, szabadulás a bűn rabságából, lelki közösség Vele és egymással, értelme életünknek, amely nem ér véget a halállal.
(Gyökössy Enre: Őstörténet 2. c. könyv VIII.fejezete alapján)
Jézus harmadnapon feltámadt. Nem hirdetett harsonaszóval ítéletet azok felett, akik megölették. Nem taszította el tanítványait, akik reszketeve szétfutottak, még Pétert sem, aki félelmében háromszor is megtagadta. Nem valami misztikus álombanvagy elragadtatásban közölte velük, hogy él, hanem asszonyokkal, akik sírjához mentek szombat hajnalban - és találkoztak Vele. Az evangélista nem nagy szavakkal, teológiai fejtegetésekkel írja le élményét, hanem egyszerűen ennyit közöl az üres sírba betekintő Jánosról: "Látta és hitt".
Én sem tudom magyarázni, továbbadni, amit belül érzek, csak ennyit szeretnék mondani: Köszönöm, Uram, hogy hiszem a feltámadást és az örök életet.
|
