Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/120568
|
2005. július 6.
Ma jöttünk haza Svájcból. Olyan furcsa, hogy reggel 8-kor még tömtem magamba a nutelláskenyeret a szállodában, és néztem, ahogy az egyik hegyről a másikra átmegy a felvonó, amin mellesleg 4-szer mentünk. Kétszer oda, és persze, kétszer vissza. Egyszer akkor mentünk fel, amikor jó idő volt, és mentünk hegyet mászni sportcipőben -:D-, és ott leégtünk -a hegyekben!-, egyszer pedig akkor mentünk fel, amikor esett a hó. De olyan hideg volt, hogy inkább bementünk egy ottani kajáldába.
Meg ettünk fondüt. Gotinak nem ízlett, le is szólta mindenki, hogy válogatós, meg hogy milyen finom az, úgyhogy én is bátran kóstoltam meg. (Fondü: olvasztott sajt, amibe kenyeret kell mártogatni.) Nem vagyok egy nagy sajtzabáló, pizzán, meg spagettin eszem meg, meg néha beteszem a mikróba, és úgy eszem, de az is csak sima trapista sajt, nem az ilyen különleges-féle, amit még le is fűszereznek. Szóval mikor megkóstoltam, takarnom kellett, hogy ,,űűűű", mert olyan furcsa íze volt. :P
De nem akartam kis válogatósnak tűnni, úgyhogy ettem még néhányat. Időközben rájöttem, hogy kicsit elnyomhatom az ízét, hogyha még titokban hat kiló kenyeret tömök a számba. Vajon valaki észrevette, hogy valamiért megpuffadt az arcom? :D Na mindegy. A felnőttek ittak egy kis pohár votkát -vagy mit-, aztán bazi nagy korsókkal itták a söröket. Forgattuk is a szemünket a nővéremmel, hogy most megint be fognak rúgni -megint, mintha mindig leinnák magukat:D-, ennek ellenére, mintha nem ők, hanem mi ittunk volna. Még meg is pusziltam a nővéremet! Magamtól! Üüüüüü! És amikor Gyuri -a keresztapám- a saját bicepszét dícsérgette -viccből-, véletlen elröhögtem magamat.... Na mindegy. Ja és Samnaunt úgy írják, hogy Samnaun (2480 méter magas). :))
És Bogyó és Ginny és Nefri és Pumi is nagyon örült nekünk. Bogyóra mamámék vigyáztak. Nagyon elkanászosodott! És már meg senem adja magát, amikor a kezemet emelem rá. És megharapott, úgyhogy jól megvertem. De már meg is bántam, mert úgy tud nézni a kis -vagyis nagy- gombszemeivel, hogy aztán meg megbugyurkázom, pedig azt nem szabad. És már a feje is teljesen barna. Kamaszodik a kis drágám. Egyik percben még kis baba, a másikban meg pattanásos kis disznó. :)
Megjöttek a könyvek, amiket rendeltem. Amiket nem találtam a boltban, megrendeltem az interneten. A Veszélyes terepen -t, meg a Suzie és a szerelmes kísértet -et. Svájcban kiolvastam a Lola Rose -t, elég durva meg szomorú volt. Volt egy köcsög apja a 12 éves Lola Rose -nak, aki úgy megverte az anyját, hogy rákos lett. (Biztos sokszor ütötte meg ott a köcsög)! Szóval szomorú. De nem halt meg az anyja. :)
A kísértetesnek megvan a második két része. lehet, hogy nem fogok aludni, bár ez nem egy horror történet, de én olyan vagyok, hogyha az X aktákban gördeszkán gurul a pasi -vagyis zombi-, akkor lefekvés után mindig lesem az ajtót, mikor gurul be egy ilyen. Vüvüvüvü! :D
Samnaunban volt tévé -mármint a szállásban:D-, de persze nem értettem semmit az egészből, úgyhogy mindig a Vivát néztem, amit amúgy sosenem szoktam nézni. A németek mobilmániások? Tele volt olyan reklámmal. ,,Rendelj ezt, meg azt a mobilodra" -ennyit még értettem. Lehetett azt a kis trabantot rendelni rá, az a düm-düm-düm-düm-düm -öt (Crazy frog amúgy az igazi neve), meg kis paraszt kiscsibét, aki a babaszékben röhögött, és közben káromkodott. (Mondta a nővérem.)
Szóval mikor nem csináltunk semmit -este-, a Vivát néztem. Ahogy az a sok nő vonaglik! El sem hiszem, hogy egy felnőtt nő ilyesmire képes a tévében! Legalább egy pasinak csinálná, de nem, ő vonaglik az ágyában egyedül, közben meg vinnyog.
Amúgy a szálloda mellett mormoták rohangáltak. Mikor meg kimásztam a tök meredek részre az esőben, hogy közelebb menjek hozzájuk elfutottak, én meg mászhattam vissza az erkélyre. De az nem történt meg, mert jött Ricsi, és avval hülyéskedtünk, milyen vicces legurulni a tök meredek hegyoldalon (Igen, még csak 13 vagyok). :D Meg felmásztunk egy kisebb hegyre -engedély nélkül-, aztán a vízes fű miatt én seggen csúsztam vissza. A végén meg tiszta sár lettem. A hegyek tetején letéptem két védett virágot. De minek, mert elfonnyadtak, mielőtt még beletettük volna egy noteszbe. Fényképet most nem teszek, mert lehet, hogy már datiba kerülne -ezek a datiéhes felnőttek!-, meg amúgyis lent van valahol az előszobában, és lusta vagyok lemenni érte. :P
Pápá!
|
