Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/120568
|
Nátáké Náturá!
Ó, milyen rég írtam! Akkor is általában éjjel írtam. :D Most öhm... 1:23 van...
Most egy ideig majd megint nem fogok írni, most is csak azért írok, hogy adjak valami életjelet, és hogy tudd, már nem esik a hó. :D
Egyénként letöltöttem a nyolc évre kiterjedő büntetésemet, végre valahára! Mennyit szídtam azt a börtönt, amiben nyolc évig dolgoztattak! Nyolc évig! Nem semmi. Egyetlen bűnöm az volt, hogy megszülettem. :D Ez most úgy hangzott, mintha megbántam volna, hogy kiugrottam a pelinkán szájából majdnem tizenöt éve. Pedig ez nem így van.
(Egyébként írtam már a pelikánról és a gólyáról? A pelikán a lányokat viszi a kipárnázott csőrében, míg a fiúkat a gólya viszi a fütyijüknél fogva. Legalábbis nekem ez az elméletem. És mintha emlékeznék is a pelikánomra. De ha nem ő hozott, akkor én mirelit vagyok.)
Ma voltunk kórházban a szemészetin, legalábbis oda indultunk, de már nem fogadtak, mert csak 9-3-ig van a rendelés. Igaz, hogy 14:40 volt, de hát... magyar orvosok. Felháborító! Szegény szemeim meg holnapig szenvedjenek! Igazából az a gond, hogy öt kilométer távolságból már nem látok meg egy hangyát, ami egy autó dísztárcsáján kirándul. (Amúgy lelopták a dísztárcsát a kocsinkról. Biztos nemes célok érdekében. Odaadták az árváknak, vagy ilyesmi... Na jó, ez nem vicces!)
Hétvégén itt voltak nálunk az unokatesóink. Öt és kilenc évesek már. Illetve majdnem hat, és kilenc és fél évesek. Na mindegy. Olyan rosszak voltak! Például a kisebbik kiköpött egyet az erkélyről. És szabadon járt-kelt a kamrában, nem kért el semmit, csak kiszolgálta magát. Álltam az ajtóban, és néztem, hogy keresgéli a fogára valót. Na igen, gondolhatod, legszívesebben mit csináltam volna. A nagyobbik meg folyton kergette az én kis cunci cicámat, Fekete Ruby Ribizlit - akit amúgy általában Pöcöknek hívok. Igen, miért hívnám a rendes nevén...? Már két hónapos, és egy hetes. Azóta már kétszer megfürösztöttem, mert egyszer beesett a felmosóvizes vödörbe, másodszor meg nagyon bolhás volt. Aztán rohangált pár kört a fejére szoruló öntözővel, előtte pedig leesett a lépcsőről. Persze ezek nem egy nap történtek. És amikor még csak öthetes volt, megbetegedett, és elvittük az orvoshoz. Szegénykém, rossz volt nézni, amikor az a gonosz bácsi feldugott a fenekébe valami bigyulát, és kiderült, hogy lázas. (Onnan vettük észre, hogy egész nap aludt, és sírt, ha felébresztettem. Pedig máskor olyan kis játékos volt! Nyitott szájjal rohant neki a mozgó célpontoknak.) Azóta persze teljesen meggyógyult, újra széttépi a kezünket minden alkalommal. Viszont már nagyjából szobatiszta, és Nefri királylány is megtűri, igaz, látszik rajta, hogy nincs sok türelme a gyerekekhez. Pumukli Toyota és Bogyó úr viszont nagyon szeretik őt. Pumi úr megtisztogatja a halszagú nyálával, Bogyó úr pedig átfut rajta, mint egy dömper. De a kiscica nagyon élvezi. Most vajon hol van? Gondolom megint a szekrényem alatt alussza az igazak álmát.
Én is ezt fogom tenni. Csak én nem a szekrény alatt, hanem a tetején.
|
