Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103966
|
2005. július 15-25.
Koronával Csíkszereda felé. Az izgalomtól alig bírtam aludni a vonaton, és inkább nézelődtem a sötétben. Nem hiába, hisz egy fantasztikusan szép dolgot láttam. A vonat, ahogy haladt a sötét erdő közvetlen közelében, egyszer csak kibukott a fák mögül a telihold, és egy csodaszép lankás dombot borított be fényével. Egy pillanatig tartott csak, de megdöbbentő volt, és mesébe illő.
Amikor világosodni kezdett ijesztő felfedezéseket tettünk, hogy mekkora károkat okoztak a megáradt folyók és patakok. Volt olyan rész, ahol a vonat szinte lépésben közlekedett, mert a víz alámosta a vasúti síneket. Vártak az állomáson bennünket a barátaink, hogy tovább utazhassunk Kászon felé. Ami időt eltöltöttünk Náluk az a pihenés időszaka volt.
Elhatároztuk, hogy csütörtökön egy kisebb fajta kirándulást szervezünk Kézdivásárhelyre, és ott megnézzük a Céhtörténeti Múzeumot. Különféle mesterségek szerszámanyagát, valamint a céhek és az ipartársulatok emlékeit csodálhattunk meg. Fellelhetőek voltak a csizmadiák, cipészek, tímárok, szűcsök, mézeskalácsosok, asztalosok emlékanyagai. Helyet kapott egy fantasztikus babakiállítás is, amelynek érdekessége, hogy a különféle tájegységek népviseletét volt hivatott bemutatni. Kézdivásárhelyről Bereck felé haladva eljutottunk az Ojtozi szoroshoz, ahol Erzsébet királyné helyreállított emlékművét csodálhattuk meg. Ojtoz egy pici falucska a Kárpátok keleti lábánál, és a nevezetessége, hogy itt található meg az 1940-es visszacsatoláskor emelt hármaskő, amely a magyar címerbeli hármas halmot jelképezi. Történelmi nevezetessége, hogy 1241-ben itt törtek be Magyarország területére a Batu kán vezette tatár seregek. Kézdiszentlélek pedig arról nevezetes, hogy a Perkő hegyen áll egy kicsi Szent István kápolna.
Ez az épület Háromszék leglátványosabb műemlékei közé tartozik. A kápolna a XVII. században készült. Itt szokták tartani a Perkői Szent István napi búcsút, ami a Csíksomlyói búcsú után a legjelentősebb katolikus rendezvény. Kászonba visszaérkezvén lehetőségünk nyílt megnézni egy igazi kenyérsütés összes munkafázisát. Megismerhettem és kipróbálhattam, hogy mit is jelent,
mikor azt mondják, hogy „mennek a rendet takarni”. Egész nap tenni, nem egy könnyű foglalatoskodás. Szombat délelőtt számunkra eléggé vegyes érzéseket váltott ki. Búcsúzás barátainktól, és találkozás Mahóékkal. Ez olyan volt, hogy az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Mahó-Kapec páros olyan csodálatos emberpár, akivel ritkán találkozik az ember.
Az első pillanattól kezdve olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. Most már bevallhatom, hogy egy kicsit vegyes érzésekkel tekintettem találkozásunk elé. A természetességük, kedvességük, és szeretetre méltóságuk, ahogy az elejétől kezdve kezeltek
bennünket, azonban hamarosan meggyőztek arról, hogy nem volt mitől tartanunk. Az a szeretet áradat, amivel az alatt a két nap alatt elhalmoztak bennünket, semmihez sem hasonlítható. Eddig is közel éreztem magamhoz Őket, de a találkozásunk még szorosabbra fonta barátságunkat. Nem tudom ki, hogy van vele, de ha egy beszélgetésbe csönd áll be,
kínossá válik, de mi nem ezt éreztük.
Én azt éreztem, hogy mellettük, még a csendnek, és egy mosolynak, vagy egy kézszorításnak is jelentősége van. Mahó amúgy is szeret néha a gondolataiba mélyedni. Mikor elindultunk Kászonból, ismét Kézdivásárhely felé vettük útirányunkat, ahol lehetőségünk volt találkozni Ángyiskával. Szegényem azt sem tudta, hogy mivel kínáljon bennünket, olyan volt, mint egy sebes forgószél. Megkóstolhattuk a híres gombáját is, miből útravalót és készített össze nekünk. Közben jól elbeszélgettünk. Egy órácskát sikerült csak eltölteni vele, hisz az idő sürgetett bennünket, mert hosszú út állt előttünk. Következő állomásunk már Brassó volt. A főtéren táboroztunk le, ahol is megcsodálhattuk az 1385-1477-ig épült Fekete templomot, ami a legnagyobb templom Erdélyben, és legkeletibb gótikus templom Európában. Nevét akkor kapta, mikor 1689-ben a Habsburgok bosszúból felgyújtották a várost, és a templom falait feketére festette a korom és a füst. Sűrű magas oszlopai, hosszú gótikus ablakai, szűk és magas középső hajója, áhítatos hangulatot árasztanak. A templomban kapott helyet, egy több mint 100 darabos antik török szőnyeg gyűjtemény. A szőnyegeket a város céhei és gazdag kereskedői adományozták a templomnak. A szentély két oldalán, és a bejárat falánál, az egykori céhek képviselőinek festett padjai állnak. Itt a templomban található meg a XIX. század közepén épült 4000 sípból álló, állítólag gyönyörű hangú Bucholtz-orgona, aminek a hangzását sajnos nem volt alkalmunk megcsodálni. Brassótól-Marosvásárhelyig még igen hosszú volt az út, így Mahó-Kapec mesélt a közbeeső nevezetességekről. Ismét megcsodálhattam, hogy milyen fantasztikus ismeretanyaggal rendelkeznek.Parajdon megpróbáltunk bemenni a sóbányába, de sajnos nagyon késő volt már, és már zárva volt. Szovátán is szerettük volna megnézni a Medve tó-t, de ezt a sűrűn hulló eső hiúsította meg.
folyt köv holnap:-))
|
