|
Ari naplója
Nyuszóka [103966 AL], gazdája Ari
2007-04-16
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/103966
|
2007-04-16
„A szeretet mindent kibír-egyet nem:hogy elmúlik.Szeretünk –és vége!? Vége örökre?! Soha nem lesz többé?!-Ez felfoghatatlan!Elviselhetetlen!Sokkal rosszabb,mint a fizikai kín vagy maga a halál,azért,mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy a szeretet elmúljon,elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom,melyet semmi sem enyhít.Olyan borzalom,melyre nincs gyógyír,mert egy hang azt kiálltja bennünk:Ez nem történhet meg!
A szeretet örökkévaló! Minden más elmúlhat-el is múlik. Vagyis a szeretet nem múlhat el-megmarad. Ezért van az,hogy senkit sem lehet megvígasztalni,ha elveszti azt, akit szeret.Minden vigasz erőtlen és hamis.Főleg az a mondat, hogy „az idő majd begyógyítja sebedet”.
Nem igaz! Ez nem olyan seb ami gyógyul.A fájdalom érzése idővel csökkenhet,de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom fájdalmát: ha nem szeretjük tovább.Ha elfelejtjük.Amikor azt mondjuk,hogy az „idő gyógyít”,erre gondolunk. A felejtésre.Ez azonban-ha valóban szeretünk-nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:ha ujra találkozunk azzal akit szeretünk.Semmi más.Jövőre,húsz év múlva,odaát,vagy egy másik életben…Mindegy.A hiány mindaddig él,amíg nem látjuk ujra.Nem is az emléke,a hiánya él bennünk.És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben. Gyakran évszázadokig vagy még tovább hurcolhatjuk magunkban. S néha megélhetjük azt a ritka pillanatot is,amikor-bármelyik alakban-ujra találkozunk,és megszólal bennünk az „Ő az” ismerős élménye. Ez a villámszerű felismerés nem csak különösen boldog és megrendítő,de azzal az érzéssel jár,mintha egy régi szomjúságunk elégülne ki,mintha nem csak azt mondanánk,hogy „Ő az”,hanem azt is,hogy csakhogy itt vagy végre!”
/Müller Péter:Szeretkönyv /
|
Problémás tartalom jelzése
|
