Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/2648
|
I. Rész
Ugyan mindenki 1 pillanatra csöndben maradt, lelkünk mélyén tudtuk, hogy senki nem lehet, maximum 1 mókus szaladgál a fákon..A buli egész pofás lett, Lue-val sokat dumcsiztam, mint a régi szép időkben, és CsZ-vel is elpoénkodtunk, bár az nem volt kétséges, ezt Szegeden is folytathatjuk majd! Hanem aztán úgy 2-3 óra magasságában, amikor sokan már alig láttak a piától, és mivel kötelességemnek éreztem őket biztonságban látni, azt javasoltam, menjünk hazafelé..Joe-ék elviharzottak a csajokkal, és Lue hazatámogatta CsZ-t, mert 1 pöppenetet kiütötte magát. Ez az én szempontomból nem volt annyira negatív, hiszen ott volt Ő, és alkalmam nyílott arra, hogy közelebbről is megismerhessem. Az nagyon szimpatikusnak tűnt, hogy felajánlkozott, hogy majd segít összeszedni a szemetet, meg elpakolni(bevallom jól jött volna) azonban azt tanácsoltam, menjen ő is haza. Ezt megértette, és amikor a biciklijét tolta a ház előtt, figyeltem bentről..ekkor egy alakot láttam elsuhanni a távolban. Azonnal kirohantam, és bár Ő nem értette, mit próbálok neki elmagyarázni, a következő pillanatban újra hallatszott a mozgolódás, ekkor már mögöttünk volt. Semmit nem csináltunk, csak a fejünket forgattuk. Megkértem Őt, hogy menjen be egy lámpáért a házba. Ahogy az ajtóhoz ért, a tetőről valami rávetette magát..azaz vetette volna, de én ellöktem, és így engem fogott meg. Ordítottam, mert éles karmai a vállamba, és a lábamba mélyedtek. Hörgése semmihez se hasonlított, egész testét szőr fedte. Testem magatehetelenül lóbálta a fenevad, és már majdnem elvesztettem emlékezetemet, amikor éreztem, hogy nem mozog a kép, ami szemem elé tárult. Hirtelen fényt láttam, majd megjelent Ő, de mint angyal...gondoltam, szebb halálom nem is lehet. Ő azonban azt közölte velem, hogy csodával határos módon túléltem a támadást, és szorosan mellémbújt, végig azt a szót mondogatta: "köszönöm". Sokra nem emlékszem, de arra igen, hogy a számból habos vér folyt, és a vállamat, meg a bal combomat ledarálták, pirosló húscafataim szerte hevertek a fűben, és a betonon.
Aztán éreztem valamit... már nem csak hörgést, hanem rendes lélegzést produkáltam, ami engem lepett meg a legjobban. Az eset után fél órával saját lábamon közlekedtem, és takarítottam a vért, ami számomra annyira más volt most, mint eddig...olyan tisztának láttam, mintha hófehér falat látnék, melyen nem fog semmi kosz. 5-re végeztünk, mindennel..de a ruhám csupa szakadás, és vér volt. Ezt nem tudtam, hogy magyarázom ki, de Ő megnyugtatott. Egy pillanat műve volt csupán, mikor vállamra tette kezét, majd azonnal visszahőkölt...vállam egészét, a karmolásnyomok helyén szőr borította...világos, hosszú szőr..hogy lehet ez? Kevés időm maradt, de Őt meg kellett nyugtatnom....remegő kezeimmel megsimítottam arcát, és halkan ezt mondtam: "ne félj". Ez elég hatásosnak tűnt, mivel kisebb mosoly telítette arcát. Ez volt életem legszebb mosolya. De indulni kellett. Búcsút intettünk egymásnak, de a szemén láttam, hogy még akart velem találkozni. Gondoltam, majd összefutunk..sajnos ott csak álltam, és nem bírtam megszólalni a gyönyörtől. Otthon alig aludtam, elkészítettem másnapra a cuccomat, és nyomás a busz. Ott nyugodtan álomra hajtottam a fejem. Azonban valami nem hagyott nyugodni. Valami sötét, piros fényt láttam...egy kis torzszülött gyereket, egy testvérpárt, és néhány katonát...máig nem jöttem rá, mi is ezeknek a jelentése..
A lakásban kipakoltam, és mentem órákra, azonban lelkem ekkor már messzi tájakon kalandozott...
|
