|
George Vénkujon naplója
Nymphetamíne [9587 AL], gazdája George Vénkujon
2005. szeptember 7.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/9587
|
2005. szeptember 7.
Végtelen álmok, nem tagadhatom meg őket
A végtelenséget nehéz felfogni
Nem hallhattam azokat a sikolyokat
Még legvadabb álmaimban sem.
Csapzottan ébredek a fojtogatásból
Újra elaludni félek
Hiszen az álom újra elkezdődik.
Valaki üldöz és én moccanni sem bírok
Mereven álló rémálom-szobo
Micsoda álom, mikor lesz vége már?
Vajon túljutok-e rajta?
Nyugtalan alvás, kavargó gondolatok
Amint vége az egyik rémálomnak, rögtön egy másik
Férkőzik a közelembe, úgy félek elaludni
De mélyen legbelül már az ébredéstől is félek.
Bár egyre fokozódik a nyomás
Én mégis szeretem a nyugtalan éjeket
Kíváncsivá tesz, elgondolkodtat
Mi több, épp a határon állok
Ez nem az ismeretlentől való félelem
Valami, amire nem szívesen válaszolnék
Csaknem őrjítően érdekel
De valóban el akarok ebben mélyülni?
Ez nem lehet mind véletlen egybeesés
Túl sok minden egyértelmű
Azt mondod, hitetlen vagyok,
Spiritiszta? Nem, valójában egyik sem.
De Te nem szeretnéd tudni az igazat
Hogy mi is folyik itt valójában? Bizonyíték kell!
És megtudni, hogy melyik oldalon állsz,
Hogy hol fogod végezni: a Pokolban vagy a Mennyben?
Segíts! Segíts megismerni önmagamat
Anélkül, hogy a jövőt látnám
Ments meg, ments meg önmagam kínzásától,
Még ha álmaimban történik is.
Egyszerűen többnek kell lenni az itteninél odaát
Vagy mondd meg, miért létezünk?
Szeretném azt gondolni, hogy amikor meghalok
Kapok egy lehetőséget egyszer a visszatérésre
Hogy újra élhessek, reinkarnációt,
Újra és újra és újra.
*******
Úgy néz ki nem nagyon fogok ide írogatni, úgyhogy ha hanyagolnám a hawerockat ércsétek meg, hogy ilyen éw ez a nyócadik... Na mind1... Lehet h csak most látom ilyen szörnyűnek...
|
Problémás tartalom jelzése
|
