|
manczi naplója
nymph_solitude [140825 AL], gazdája manczi
De Facto - Empíreum (dsz.-ek)
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/140825
|
De Facto - Empíreum (dsz.-ek)
Tűzég
Bársony ékesség tündöklés a fényben harangszó
Körös-körül ében a gyönyör mélyen alvó
Szemét nyitja fénylőn hangja könnyű álom
A perc, amelyben ringunk egy végre megtört átok
A tűzég most emésszen, fel várom
Parázsló lelkem táncát járom
A füstörvényű égbolt most velem síró kántor
Szüzek hangján hívó ősi ösztönmámor
Velem fordul minden lehulló sötét fátyol
Lábam nyomán izzó lótuszvirág lángol
A tűzég most emésszen, fel várom
Parázsló lelkem táncát járom
Futótűz jöjjön értem izzó
Kígyótestű halál kúszó
*
A Pokolból
Tűzfényű égbolt küldötte voltam születés és halál hajnalán
Istennek mása az elbukott árnya egy sötétben fénylő szivárvány
Tűzmadár szárnyak ösztöni vágyak repítettek ősi szférákon át
Mártírok vére bűnösök kéje bennem vált álomfolyammá
De a nyugvó nap fénye agóniám képe szívemben már hamvadó parázs
Így lettem a bárány elhagyott ábránd alvó kígyók urává
*
Meghalni a mennyben a menny halála bennem
Hűvös éjjel árnya mentén könnyes óceánok szélén
a fájdalom élő arcaként
Szelíd örömdombok báján búsan éneklők világán
nevelkedek majd angyallá
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
majd megtalálsz
Ahol semmi kétség bennem, ahol titkok fátyla lebben
és szívem mélyén létezel már
Talán figyelhetem csendben, ahogy az álom megér benned
és szirmot bont az álom virág
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
vigyázok rá
Hisz te már itt hagytad az álmot, amit az eltűnt idő látott
a tövistől kiserkenő vért
Fáradt napjaidnak végén lehunyt szemmel, ha kérnéd
majd szirmot bont az álomvirág
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
Vigyázol rám
Hiszen neked születtem angyal veled, áldoztam csókkal
Első szavaddal engem szerettél
De a hangod elnémult bennem kihunyt szemed lefedtem
Hát magammal viszem szívednek sóhaját
*
Agónia
Azt hittem végre áldást hozó csókot
Mindent betöltő fényességet áld
Lángoló szenvedélyt, Édent s nem Poklot
Gyászba hullt lelkem édes otthonát
Azt hittem végre minden könnyem földre hullott
S elhamvad a szívemben parázsló magány
De megfeszít a kín és sorsom földre húzott
Ahogy bennem lévő Krisztus sorsa kínhalál
Szemedben hittem hogy simogató fénye
A gyógyulást hozó mesés elixír
De csillogó szemed zöldje mögött méreg
S a törékeny testben egy jéggé fagyott szív
Keserű méz - már csókod íze számban
Ragyogó fény - jár könnyeim nyomában
*
Összetört szivárvány
Messzi láng gyenge fénye remeg felém, kísér tovább
Mögöttem, jár s a halvány fényben, szememben ég a szürke táj
Ó emlékként csak a szívnek fáj, ha színtelen a világ
Ami mélyen őrzi a fény titkát a csillogó szivárványt
De egy tiszta kéz melegsége színeket rejt s a palettán
Ott a szívnek minden árnya a sötét kéj és a fénylő báj
Hát fess új hajnalt hulló csillagot s alkonyt, ami zár
Ne hagyd szívemben összetörve a csillogó szivárványt
Mert nem éreztem már a vörösnek izzását, az aranyt a hajnalon át,
a fekete fájdalmát. A zöld kevély szavát,
a kékség ringását, a fehérnek vigaszát, a bíbor mély álmát.
*
999
Hogy lesz e holnap még kín és isteni zord ítélet
Vagy elmúlhat az ég így, így vetve mindennek véget
A kiátkozott szívek helyén már utat tört a bánat
Az üdvözítő csókja híján elmúlásra várnak
De a megfeszített nem beszél, pedig álmok kísérik hangját
Elhaló, hazug és üres szavak űzött lelkek száján
Ezredvégi jóslatokból millióknak ígéret
Szavait epedve ismételve könnyítve meg a létet
Ó mondd, hogy bűnöm súlya sóhajként elszáll
Áldott fényed útján
Add hogy alvó gyilkos ösztöni mérgem
Szunnyadjon tovább
Romlás közt is kérlek, halljam mindig
Elmém tiszta hangját
Add hogy csókok közt és kételyek szárnyán is
Emlékezzem rád
Halott eszményképek mögöttünk hagyva várnak
Hogy egy újabb kor majd egy új alakban imádattal lássa
Elkárhozott szentek várnak az utolsó órára
Mikor a szívekben majd újralobban a Gyehenna tűzének lángja
*
Angyal Babilonban
Ha figyeled a hangom újra, nézz rám
Ha szólnod kell hát beszélj hozzám
és bekötött szemed majd újra lát
A tűzből jövő kérdésekre
tűzből jön a válasz az égre
szavaimat majd vérrel írom át
Még a benned alvó vágyak árnyán
tisztán csillogó magány vár
de kivezetlek majd és újra látsz
Láthatod majd a sorok között
a megfeszített szívének álmát
az elhamvasztott álmok városán át
Altass el tüzemnek nincs fénye már
Arcomra régen csókoltál
Tükrök mögé rejtem fényed
s ahogy a nyugvó nap is újra éled
szunnyadjon a lelked az éjjen át
A tükrök mögé rejtett fényed
a kelő nappal újra éled
szunnyadjon a lelked az éjjen át
Altass el tűzemnek nincs fénye már
Arcomra régen csókoltál
Nélküled megfárad a láng
Ringass újra gyermekedként atyám
*
folyt. köv :)
De Facto rullzZz..
|
Problémás tartalom jelzése
|
