Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/140825
|
Garden of Eden-Halandóság Kertje
meg a tennapi folytatása
Gondviselés
Emlékim már halott szív titka
Miként csak a fölkent hús dicsőült
Elmúlt tündöklés könnye húzza
Az öröktől a végtelen felé
Ki rohaná s a csillogók rabja
Lángja fénye enyhülni kényszerül
Csak a lebegők lelke tudja
És a tiszta égen szökellők
Most szólj! szólj árván !
Hintsd jóság szent porát !
Küldj lehajtott fejet büszke arcot mint odaát!
Hozd a bűn erejét
Angyalét,korcsokét
Hozd a fentről kapott mélyen nyugvók igazát!
Ládd ilyetén vágyó a karma
Nem feledé ki fiát veszíté
De az elesők fájának hantja
Beborítá az ember világát
Most szólj!
*
Roráte
Neve a számon látom az álmaimban
Ereimben vérével
Keresi vágyam forró arcok, vezetnek
Korhadó szentséggel
Mégsem várom, hogy újra összekössön
Egy elbaszott Istennel semmi már
De láncaim, oldja a három napig alvó
Belőle minden fáj
S míg szavai útja hozzád majd elvezetnek
Nincs bennem új fohász
Csak magány virrasztó éjjeleken át
A lámpás nélküli lélek útján
Ígéreteddel tétován
A nyüszítő elme otthonra vár
*
Új glória
Akár a hajnalba nyúló hosszú álomfonál
Nyughatatlanná vált most a világ
Percei pengeként vágnak sűrű forró ereket át
Nem hagyva mást csak hideg, jéghideg űrt maga után
Álmos fáradt az éjjel lágy eső csordogál
Fentről a mélybe hullva s végig a templom falán
A márvány oltáron fekve kérlek most úgy ölelj át
Ahogy az eső hangjai ölelik az éjszakát
Megfagyott márvány ágyon utolsó forró óránk
Előttünk nincs más semmi csak a kéj s majd a halál
Angyalok fájó hangja Istennek fájó keresztjén
Halk sikolyod újra írja mi most enyém még
Most fáj még - de halálunkkal boldogságunk kél
Remélj s majd én - új glóriádat elhozom ma még
Azt sosem
*
GARDEN OF EDEN - A HALANDÓSÁG KERTJE
Távoli hangok
Lelkem testet ölt, szívem megpihen
Tudom ki mire vár, de nem értem neked
Miért fáj? Miért fáj a múlt? Miért fáj
Az élet? Összedőlt falak alá temet
Régi képed, mely véres már
Könnyeim a földre hullnak, kételyek
Gyötrik lelkemet. Hova tűntek a régi
Álmok, fájdalmas, könnyű szerelmek?
Csak egy emlék maradt, veled a holdfény alatt
Ó kedvesem, gyere jöjj velem
Vár a végtelen, semmi félelem
Ami benned él, örökké remél
A jó elkísér, a bűn elvetél
Távoli hangok a sötétbe hívnak,
Menedéket nyújt az éj
A Teremtő lesúlyt bűnös lelkemre
Nincs menekvés. Az ég alatt éget a
Tűz, ami képeket ébreszt bennem még
A bűnbeeséstől a bűnbocsánatig
Tart az élet és kész
Csak a gyönyör és a vágy, mi elkísér
Csak bűn és a bánat, mi elvetél
Csak a gyönyör kísér. . .
*
Ha lemegy a nap
Szobám mélyén, rejtekén fekszem
Előttem állsz, remeg a testem
Gondolataim a földön hevernek,
Kérdezem őket, de nem felelnek
Mit tegyek veled? Tied az élet
Ellopom a rettegésed
Ha lemegy a nap, majd visszatérek,
De te sem érted, hogy mit remélek
Rájössz majd, ha késő lesz,
A síron a virág másé lesz
Kín a múlt és bűn a jövő
Nem tudja senki honnan jön Ő
Menekülök tőle az éjszakába,
De megtalál a fény homályába
Sötét éjjel megváltozik minden,
Ki nem idevaló eltűnik innen
Te rájössz majd, ha késő lesz,
A síron a virág az enyém lesz
*
Egy régi kép
Álmaim újra lobognak - a testemben, a lelkemben -
Újra csak neked, a vágyam csak te vagy
Fogadj el, temess magadba mélyen
Rajta induljunk! Vár egy sivatag
Gyere ne félj, engedd el magad
Fogom kezed, benned félelem
Hideg fut át hófehér testeden
Gyere jöjj velem! Ez a félelem
Érzelemdús változás. Megtisztult testtel,
Együtt a szellemekkel, valahol egy
Sötét éjen át visz az út tovább
Álmaimban még mindig csak te vagy,
Egy gyönyörű kép, mi lassan omlik szét
Emészt a bánat és a fájdalom
Hogy ez a gyönyörű kép lassan
Lassan oszlik szét
*
Elátkozva
Két szemed mindig vigyázott rám,
De elkárhozott lelkem, elkárhozott
Utam során
Kísértésbe ejtett a fény; gyötrő
Fájdalom; kínoz a valóság
Néha, mikor elhalványul az ég
Újraébred bennem a halálvágy
Kínzó fájdalom, őrjítő magány
Benn a szívem nagyon fáj
Én leszek az, az elátkozott féreg,
Ki ellopja az álmod, s gonosz karjaiba zár
Ez a rettegés, ez a rettegés
Kegyetlen kínhalál
Néha, mikor elhalványul az ég,
Újraébred bennem a halálvágy
Én leszek az, az elátkozott féreg,
Ki ellopja az álmod, s gonosz karjaiba zár
*
Utolsó szó
Szívemben őrzöm utolsó szavad
Kegyetlen fájdalom. Nem értem
Miért kellett elmenned tőlem,
Miért kellett szenvednem
Utolsó kép rólad - szívemben őrzöm némán
Tiszta lelked az égbe, érzem hazatalál
Úgy fáj, úgy fáj, hogy elragadtak tőlem
Úgy fáj, úgy fáj, Te csak némán állsz a ködben
Úgy érzem, hogy elveszett minden
Csupán az emléked - ami örök - marad meg, talán
Úgy fáj. . .
Ahogy bennem élsz most és mindörökké
Ahogy ölelt a két kezed
Érzem hűvös leheletét a szélnek,
Mikor tűz emészti lelkemet
Úgy fáj. . .
*
ÁJ LÁW GARDEN OF EDEN meg DE FACTO!!!!
♥♥Bincii♥♥ :D
♥♥♥♥♥♥Benii poccokkk♥♥♥♥♥♥
|
