Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/14748
|
Törökországi élmények 1. rész
Hétfő
Reggel nagy izgalommal kezdtem el a készülődést, féltem a repüléstől. Aztán kiderült, hogy nem is olyan nagy dolog ez, csak az ijedelmem volt a nagyobb. Budapesten nagyon borult idő volt, de amikor felszálltunk a felhők közé, ott már szép kék volt. 10700 m magasan repültünk, -52 celsius fok volt odakint, és 860 km/h-val repültünk. Isztanbulban átszálltunk egy másik repülőre, és nagy megkönnyebbülésünkre Izmirben mindenki csomagja megérkezett. Már vártak bennünket és busszal elvittek a szállásra. Este Welcome Party volt a kertben. Nagyon hangulatos helyszínt teremtettek és ott lehetett ismerkedni a többi résztvevővel, eszegetni, iszogatni. Majd a „Lady”ket külön hívták és elmondták, hogy keddtől milyen programok várnak rájuk. Én igaz konferencia résztvevő voltam, és nem kísérő személy, de ott eldöntöttem, hogy én is a hölgy programot választom. Ezen az estén még pár emberrel összetegeződtünk, így pl. a főnökömmel, illetve Tóth tanár úrral.
Kedd
Hétkor ébresztő, reggeli, majd elvittek a konferencia helyszínére. Regisztráció, megnyitó. Közben jött a jelzés, hogy a hölgyeknek indul a külön program, így nagy szívfájdalom közepette, de ott hagytuk a konferenciát. Először a városi múzeumba mentünk, ahol Krisztus előtt 5-6 századból voltak leletek, gránit szobrok, használati eszközök, ékszerek. Utána ebéd. Elevátorral felmentünk a város fölé egy hegyre, és ott volt egy étterem, és szép kilátás nyílt az Égei tengerre és a városra. Majd az a török hölgy, aki a kísérőnk volt, meghívott a lakására egy teára. Este állófogadás, főfogás birkahúsból készült kebab. Nem rossz, egyszer meg lehet kóstolni.
Szerda
Délelőtt a hölgyek elmentek egy városi piacot megnézni. Ez nem Bazár, hanem inkább akármilyen magyar piachoz hasonlított. Majd közös kirándulás a konferencia többi résztvevőjével. Mindenki kapott egy kék színű pólót, abban kellett menni. Ebédre valamilyen levest kaptunk, pászkát, majd szintén birkahúsból kebabot. A desszert Baclava volt, ami engem nem tudott lázba hozni. Utána megnéztük Szmirnát, Izmir korábbi neve volt, ahol Homérosz született. Számtalan súlyos földrengés érte a várost, ezért elég kevés emlék maradt fenn épségben. Ezek közül az egyik legszebb a Kadifekale erőd, amelyet Nagy Sándor idejében, a IV. században építettek a város fölé magasodó dombra. Itt feltűnt, hogy egyre több rendőr, és civil ruhás őr vesz körül bennünket. Azt mondták, hogy nincs baj, de a csoporttól ne maradjunk le. Ekkor már teljesen megnyugodtam.:))) Utána megnéztük a Kemeralti bazárt, de itt sajnos nem tudtunk vásárolni, mert nem volt rá idő, csak nézelődtünk. Megérkeztünk Izmír főterére, ahol az óratorony áll. És itt már a tenger part is kezdődik. Egy hajóval hajókáztunk az öbölben, közben zenekar szórakoztatott bennünket, és folyt a csapolt sör. Estére egy tenger parti étteremben kaptunk vacsorát, kb 2 és fél órán keresztül ettünk. Én ekkor beteg is lettem éjszakára. Nagyon finom volt a sárgadinnye sajttal, a fonnyasztott padlizsán nem ízlett, majd fő fogásnak sült hal volt.
Csütörtök
Ephesos, a világ egyik legszebb ókori városa volt. Itt egész oszlopsorok, két színház, kórház, egy két szintes könyvtár, városháza, piactér meglepően ép maradványai láthatók. A színház annak idején 24 ezer főt volt képes befogadni. Mai nevén Selcuk, a mai napig Szűz Mária kegyhelye. Pál apostol hittérítő körútja során két évet töltött a városban, ezután kezdődött a településen a Szűz Mária kultusz. Egy kis völgyben található maga a ház, ahol Mária meghúzódott egy ideig, mi is felkerestük ezt a házat. Volt itt egy forrás, abban meg kellett mosakodni, és megszépültek a hölgyek, szerintem már rám sem fogtok ismerni ha találkozunk. Este volt a búcsú party. Egy elegáns hotel termében, ahol élő zeneszólt. Már megint jó későn kerültünk az ágyba. Itt marhahús volt a menü. Végre nem birka.
Péntek
Indult a két napos hivatalos kirándulás. A buszban török népzenét hallgatunk. Először egy hagyományos török falut néztünk meg, ami számomra egy kicsit putri jellegű volt. Az emberek az utcán éltek, kecskék, birkák között, és ez olyan természetes volt. Nysa: több ezer éves város, ahol szintén színház, piactér fennmaradt maradványait néztük meg. Ebéd Bozdogánban, nagyon helyi specialitás, pár falatot mertem enni mindenből, de volt olyan amiből nem is ettem. Utána még egy életforma, fent a hegyekben lakott egy házaspár, két gyerekkel, almát termesztettek, meg diót, mézet árultak, stb. Utazásunk során megálltunk egy 800 éves fánál, az idegenvezető nagyon tudta az utat, és pont útba esett ez is, hogy meg tudjuk nézni. Majd megérkeztünk a szállásra, Gökovába. Este vacsora, sült hal, kinti étteremben, de azért már az éjszakák ott is hűvösek.
|
