|
rebcsi x) naplója
Datolya Dorisz [119993 AL], gazdája rebcsi x)
Vers
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/119993
|
Vers
Ami a legjobban fáj, azt sohasem érted.
Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött.
Ami megmaradt az álmokból, és nem érted,
miért hull a könnyed, nem érted, miért?!
Mikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket, és a rengeteg, port
Valami mindig visszahúz.
Mintha éreznéd, miközben összeomlassz,
hogy ezen a halott helyen még itt a béke,
még itt rejtezik csak meg kell találni.
Fel kell kutatni..! Reménykedve állnál neki,
hogy összeszedd magad, hogy megtaláld az igazi..az egyetlen igaz lelki megnyugvást
ami vigaszt ad. Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot...eltört. Benned is eltört vele valami.
És akkor sírni kezdessz...
Remélem érted..
Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
Az egyik szemünk sír, a másik nevet.
Egymásról azt hisszük boldog talán.
S irigykedünk egy-egy vidám szaván.
És nem vesszük, ó dehogy vesszük észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Oly furcsák vagyunk mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk:
HISZ AKKOR IS SÍRUNK, HA NEVETÜNK!
((nem, nem ilyen a hangulatom, csak megtetszett ebből a versből pár sor))
|
Problémás tartalom jelzése
|
