Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/8498
|
2005. október 26
elindult bennem most egy gondolatmenet, amit megpróbálok "papírra" vetni. szeretem visszaolvasni azokat az írásaimat, amik egy hangulatomról adnak tanúbizonyságot, ezzel is visszakapok egy keveset a multamból, az akkori érzéeimből. szeretem, ha egy illat hatására előjön egy érzés, szeretem, amikor meghallok egy számot, és érzem azt, amit akkor éreztem, mikor először hallgattam. 2003ban, amikor 2.szorra jártam Velencében, nagyon ritka pillanatoknak voltam része. hajnali 4kor értünk a városba, április volt, és mindent roppant nagy köd borított. csak mi voltunk az utcán. sosem láttam még Velencét olyan kihaltnak, mint akkor(bár még csak 2szer voltam:) ), de ilyenben csak azoknak van részük, akik ott laknak. mikor először jártam ott, nem tetszett Velence, mert tele volt emberrel, meleg volt, és mindenhol túristákba botlottunk. ekkor viszont megmutatta az igazi arcát, amibe rögtön beleszerettem. még tisztán emlékszem annak az olasz srácnak a karakterére, aki előttünk sietett el vhová, talán dolgozni, vagy egy bulibol sietett haza, emlékszem a kiállitásokra, és arra, hogy mindent köd borított. Hideg volt, bőrkabátban, sálban és sapkában voltam, a hajam még az orromat is alig érte el, és nemgondoltam az otthoni problémákra, és arra, h életem legnehezebb évei következnek, és talán épp ez tette olyan széppé az egészet, h semmit ne mértettem még,. és semmit sem sejtettem. barátokat tudtam magam körül, akik mára már nem is biztos, h a barátaim, és egy első szerelmet, aki mára teljesen más, mint akkor, de mégis teljesen élesen emlékszem minden pillanatra, minden érzésre, az országban eltöltött hétről. rengeteg ilyen pillanat volt azóta, és lesz is még ebben biztos vagyok. mindaddig, amíg az ember nem tudja megélni magában a fontos dolgokat, ha mindig szüksége van vkire, h mélyen átélje a saját érzéseit, nagyon sokat veszít. először a lelkünk mélyén kell kivesézni valamit, és utána lehet mással is, vagy ha ez a dolog közösen történt, utána egyedül is meg kell emészteni. mélyen, legbelül. Hiába olyan az élet, amilyen, ezekért a pillanatokért érdemes élni, mert idővel a rossz emlékek elfakulnak, de a jó az mindig ugyanolyan élesen fog tovább élni.A Bergsoni időszáámitás teljesen jogos, néha egyetlen pillanat sokkla többet hordoz magában, mint eseménytelenül, érzelmek nélkül eltöltött évek...
|
