Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/2515
|
2005-11-21
Márton Gábor: Élet
Néha oly értelmesnek tûnik,
oly tökéletes s rendezett,
néha vicsorgó arcok a sötétben,
vak káosz és õrület
Néha látom a rendezettséget
az atomtól a kozmoszig,
de én nem férek a képbe,
a rendszer kilök s eltaszít
Néha egész a peremig jutok,
a megváltás egy karcsapás,
de a part eltûnik elõlem,
s feltûnik egy új óceán
Néha a gépek élõnek tûnnek,
s az élõk gépeknek,
néha elmosódnak a körvonalak,
csak halvány foltok lebegnek
Néha az egész egy gyönyörû szimfónia,
virágok nyílnak a szívekben,
néha csak torz zörejek halmaza,
görcsös félelem a testekben
Tudom, csupán egy porszem vagyok,
egy kis fuvallat elfújhat,
de ha hangom szabadon engedem,
az istenek is elbújnak
A világ egy hatalmas tükör,
látod benne minden mozdulatod,
az okokat, következményeket,
az életed s halálod
Ha mosolyogsz rá, visszamosolyog,
ha gyûlölöd, gonosz lesz hozzád,
ha közömbös vagy õ sem törõdik veled,
de ha szereted, õ is szeret és vigyáz rád
Nyisd ki lelked és megtehetsz dolgokat,
amiket talán senki más,
minden olyan, amilyennek teremted,
Az élet: kölcsönhatás.
|
