Tartalomjegyzék
- (Diamond!!)
- (ész érvek ellenére...)
- (A Valóság)
- (Érzelem,Veszteség)
- (A Mindenség Elmélete!)
- (Egymagam,magam és Én)
- (2016- Változás/Változtatás)
- (2015-A bosszú éve!)
- (Látomás)
- (Temetésem Temetése)
- (Halálom Után Márvány Virág)
- (Love Story)
- (Egyszer minden véget ér...)
- (1 perc néma csend...)
- (Why so serious...?)
- (2008-04-14)
- (Egyedül Álmodtam)
- (Meny-Asszony)
- (In Memorials...)
- (hmm...)
- (hmm^^)
- (Hűűű...hmmm)
- (Elhadart Hatalom)
- (Halkan,csendben másoltam be...)
- (Eszeveszett Gondolatok)
- (Egyetlen M)
- (2007-06-26)
- (2007-06-21-Góóó)
- (Semmiért is Egésszen)
- (hmm^^)
- (Változás 2007-2008)
- (Merj és Bízz!)
- (Ez az IGAZSÁG)
- (Álom,Bárhol,Mámor,Várok)
- (Nosztalgia 2007)
- (Álmodozás 2007)
- (Magány...Bajnokság...Új Élet)
- (Egy Megható Levél...)
- (Pro Bajnokság-The Revenge)
- (A Viszontlátásra...:'()
- (Új napra virrad...)
- (Bíznod Kell!)
- (Elmondom majd...)
- (2006-10-16)
- (Ez az...)
- (Ennyi Volt...)
- (Mohaman:Én láttam már...)
- (Kezdet és vég lesz ami lesz...)
- (2006-09-12)
- (Time of my life...)
- (...No Comment...)
- (Ooh Yeah...)
- (Rebirth)
- (End of Time)
- (Előtt/Után)
- (Lehet így-Lehet úgy)
- (Nem Lehetetlen...)
- (Még van idő...)
- (Pierrot)
- (Elfújta a szél...)
- (hmm...)
- (Otthon édes otthon)
- (Deja Vu-mint érzés)
- (hmm...)
- (Deja Vu)
- (Why...Thanks...:-))
- (:-))))))
- (Üzenet,értesítés,panasz:D)
- (N.B.-Uram,Segíts!)
- (Hány cédula egy élet?)
- (Nevetséges dolgok!?)
- (Majmok bolygója 2)
- (Majmok Bolygója)
- (bla bla bla,avagy egy Requiem)
- (Utolsó perceim..)
- (At death's door, shadow of death)
- (Requiem egy álomért!)
- (Alias Borzalom)
- (2006-06-06)
- (2006-06-03)
- (Depresszióm...)
- (Az élet)
- (Bevállalod?..Igen? vagy Nem?)
- (Egy beszélgetés,mely ...)
- (Változás)
- (Emlék)
- (Bukott Diák)
- (hmm...)
- (Most,és Mindörökké!!)
- (Látomás)
- (Saját iromány)
- (Tömérdek gondolat)
- (Egy idióta bohóc)
- (Drámai baleset)
- (Még nem veszíthetek..)
- (Arthur Golden, Memoirs of..)
- (Légy jó mindhalálig 3!)
- (Légy jó mindhalálig 2!)
- (Az élet könyve)
- (Légy jó mindhalálig!)
- (Végre..vége..)
- (halál,szenvedés)
- (WHEN THE BLIND MAN CRYES…)
- (A Júdás gyermekei)
- (Lezárom a múltat..)
- (érzés,törengés,döntés..)
- (Előre a jövőért...)
- (2006-04-04)
- (Igazság)
- (EHHH,egyéb...)
- (Nagy igazság!!!)
- (Tragédia,fűszerezve komédiával)
- (Nyugtalanság,és kétségbeesés...)
- (Anonym versíró)
- (Miért??Ez vok...)
- (Gondok vannak,lesznek...)
- (Szomorú Vasárnap)
- (Mit is írjak?:S)
- (Tiszta szívvel..)
- (Hét fő bűn...)
- (Nem tudom miért is írok..)
- (tudod,hogy mire értem:))
- (Boldog Nőnapot!!)
- (Te+én)
- (Jó lenne,ha elfelejtenétek!!!)
- (Dal a csávóról...:PP)
- (Egyenlőre döntetlen az állás...)
- (Ez az,az igazi,aki,az)
- (9.fejezet:végső emlékezés...)
- (utolsó percek...)
- (Két irányú út,melyiken haladjak?)
- (amikor,már nincs remény...)
- (Túl nagy a csend,gyanús...)
- (2006-01-05)
- (System Failure)
- (semmi)
- (trá-lá-lá-lá)
- (anonym versírók...)
- (A valóság nem tündér mese...)
- (Belehalok a szerelembe)
- (Nem olyan nehéz)
- (Nem lehet,nem lehet...)
- (gondolat menetek)
- (elmegyek,elmegyek,szép csendesen)
- (Élet,avagy egy kínlódás fejezete)
- (2005-11-13)
- (Fekete Opel)
- (Vers:(((((((()
- (Barátság,ami hamar tönkre mehet)
- (Ember)
- (érdekesség)
- (2005. október 18.)
- (Élethelyzet,dráma,Pfff!!!!)
- (Élethelyzet,dráma,Pfff)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3822
|
Anonym versíró
Sziasztok,nem akarok semmit sem elérni,a válaszra kapom sorra a feleleteket,és remélem,úgy ahogy én azt elképzeltem...Ez a vers,a szerelem legmélyebb részéről
szól,ha utalgatás lenne,ezer bocsánat:((...
Egy fiú és egy lány
Egy tragikus szerelem mit neked elmesélek,
Egy őrült szerelem végére tett pontot.
Talán a féltékenység volt a nagy hiba,
Ebből kifolyólag lett a tragédia.
Szép tavaszi esték ahol csendes a táj,
Szerelem tüzében égett egy ifjú pár.
Halkan sugdoloztak némán csókoloztak,
Boldogság tavában vígan lubickoltak.
Ám az idő múlott a tavaszt nyár követte,
A nyarat pedig az ősznek hüvős szele.
Szerelmük mámora a tetőfokra hágott,
Örjöngtek egymásért szőttek sok szép álmot.
Egy napon aztán vitatkozni kezdtek,
S a vita hevében sértő szót kerestek.
Végül a fiú megütötte a lányt,
Majd eléborult s kérte bocsánatát.
Könnyes szemmel mondta:
,,Kicsi kis szerelmem
Csak most bocsáss meg nekem
Imádlak, szeretlek ne haragudj rám".
Gúnyos kacaj volt rá a felelet:
,,Tünj el szemem elől nem kellesz már nekem,
Tudd meg nem szeretlek buta kisfiú,
Gyülöllek te átkozott fiú!
Min a villám ha lesúlyt a földre
Oly erővel hatott a válasz a szívére.
Felállt, szólni akart, de elakadt a szava
Döbbenetes arccal nézett a lányra.
Otthonába érve leroskadt az ágyra,
S merengve gondolt az elmúlt boldogságra.
,,Tudom hogy vétkeztem, de nagyon megbántam,
Mindenre gondoltam de nem ezt vártam.
Utolsó percben azért azt kívánom
Ne légy te boldog soha!
Jussak csak eszedbe mikor nem leszek veled,
Emlékezz arra, hogy nagyon szeretlek.
Rovatalomban ne merj közel járni,
Utolsó utamat nélküled fogom járni,
Ha egyszer rám gondolsz, a könnyed folyjon.
Temessenek engem a temető sarkába,
temető sarkának legkisebb zúgába.
Ne találjon rám senki ezen a világon,
Talán megnyugszom majd a másvilágon.
Ha majd később bántana a dolog,
Ha úgy érzed többé nem lehetsz boldog.
Gyere el egyszer a temető sarkába,
temető sarkának legkisebb zúgába.
Ott leszek majd a sírhalom alatt,
Alszom már akkor utolsó álmomat.
Borulj a sírhalomra és rám emlékezzél,
Emlékezz arra kit soha nem szerettél"!
Eképp fejezte be a fiú a levelét
Majd rá, neve helyett egy könnycseppet ejtett.
,,Könnyebb meghalni, mint örökké bánkódni,
Nem tudlak én téged soha elfeledni!"
Elhagyta csendesen otthonát,
Magába zárkózva mint egyre tovább.
Nem szól ő senkihez, akivel arra találkozott,
Közelgő haláláról, melyről álmodozott.
Lassan felkapaszkodott egy szikla tetejébe,
Utolsó pillantást vetett a levélre,
Levetette magát s a mélybe zuhant,
Földre csapódva a lelke elsuhant.
Hiába hívták nem jött vissza többé,
Barátai mentek hogy megkeressék.
Hüvős őszi reggel rátaláltak végre,
Megdermedten feküdt egy szikla tövébe.
Egyik zsebébe levelet találtak,
Mely meg volt címezve egy barna lánynak.
Olvashatatlan volt hisz vérbe ázott,
Csak a címzett értette meg e pár sort.
Ó! mit érezhetett e rövid idő alatt
Gyötrődött a lelke a szíve majd meghasadt.
Csak állt némán és a távolba lesett,
Tán valaki vár rá akit úgy szeretett.
Nagy fájdalommal eltemették,
Siratták szülei hisz úgy szerették.
Volt ott még valaki kit nem vettek észre,
A temető kapuban talpig feketében.
Ábrándozott a lány, búsan önmagában
Majd hosszú léptekkel elindult a homályba.
Sötét este lett már mire hazament
Szülei kérdezték de ő nem felelt.
Vacsorázni hivták, de ő nem evett velük
Halálsápadt arcán jéghideg bánat ült.
Édesanyja kedves szóval kérdezte,
De ő ellökte magától és a szobályába ment be.
Csendes falak között ahol senki se látta
Bánatos szeméből könny csordult elő.
Később mikor kinn elcsendesült minden
Lassan, óvatosan, zajtalanul elment.
A temetőbe érve lelassultak léptei,
Mintha valaki figyelné úgy vette észre.
Mert a sírok közt keservesen vert a szíve,
Borus tekintettel a temető sarkát kereste.
Körülötte a fák csendesen suhogtak,
Megállás nélkül suttogtak.
S ekkor a mélyből megszólalt valaki
S a suttogásból hangok szürődtak ki:
,,Meghalt a szeretőd miattad ezt tette,
Megcsaltad a szívét és ő belehalt ebbe.
Szeretett téged s te a halálba küldted,
Megnyugszik most már a nagy némaságban."
De az éj leple alatt valaki zokog halkan,
Sirattja a fiút aki rég halott.
Késő a bánat azt maga is tudja,
A szerelem gyötri és kínozza.
Megzörrennek a fák újra az erdőben,
S ismét szól valaki halkan, remegően:
,,Sirjál kislány, sirjál zuhogjon a könnyed,
Neki fájt de te kinevetted."
Halk szellő suhant csend borult a tájra
S ő hangos zokogással dőlt le a fejfára.
Végső bánatában egy tőrt ránt elő,
S ő végső markolatig a szívébe mártja.
Kisökken a vére a sírhalomra zuhan
Megremeg a teste a lelke elsuhant.
Elcsendesült minden a temető néma,
Csak egy halott lány fekszik egy sírra borulva.
Másnap édesanyja bemegy a szobába,
Bevetett ágyát üresen találja.
Amint a nyitott ablakra tévedt tekintete
Halk sikoly tört fel belőle.
Akkor kopogtatott a temető őre
Benyitott hozzájuk szomoruan ült le.
Halk szavakkal mondta:
,,Leányod nem él már friss sírhalmon fekszik
A szívében egy tőr áll.
A pillanatnyi csendet zokogás követte
Idős házaspár sírt egymást ölelve.
Közben a holtat felhozták a házba,
S letették a hideg, fehér ágyra.
Csodálatos arcán halvány mosoly látszott
Fátyolos szeméből a boldogság sugárzott.
E boldog sugár nem az élet színe
Hanem a halál zord jelképe.
Megkondultak a harangok, vitték a hírt messzire
Temetés lesz ismét a kongások azt jelzik
Fekete koporsó, fekete ruhában,
Barátjai vitték utolsó útjára!!!!!!!!
|
