Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/313003
|
2006. április 23.
Remy Belleau:
Április
Április, te évek éke,
fák reménye,
bolyhos bimbók szoptatója;
fényed jár a fák fölött,
ág között -
s búvó zsengéinket ójja.
Április, ha jössz, a rét
sok színét,
új virágát szórod, sárga,
piros, kék s kékeslila
bomlik a
feltündöklõ szép világra.
Április, Zefíreid
lesnek itt,
fák alatt vidám szövetség;
hûvös hálót bontanak
hallgatag,
hogy a szép Flórát elejtsék.
Április, szelíd kezed
hinteget
szerteszét, bokorra, fára,
könnyû szirmot, harmatot,
s illatod
leng fölöttük, mint a pára.
Április, te kedvesem
kedvesen
bomlószõke varkocsán is
ott lebegsz, nevetve rám,
s telt nyakán
úgy ragyogsz, akár a kláris.
Április, te Cypria
illata,
teste édes szusszanása;
rétjeid fölött remeg
istenek
jószagának földi mása.
Jössz, te hívó, jó idõ,
s visszajõ
mind, ki messze járt a télen,
s visszatér a lenge, szép
fecskenép, -
villan és fecseg ledéren.
A patakok partjain
kankalin
forgolódik s a vadrózsák,
liliomok táncosan,
rangosan, -
új ruháikat kibontják.
Ifju lomb közt, fenn a fán
csalogány
ring az ágon és egyszerre
rápereg a szerelem
s hirtelen
dalra dobban borzas melle.
Visszatérsz s kényeskedõn, -
téli tõn,
rajtunk vágy fakad s a fáradt
tûz erünkben lángra kap,
szétszalad -
és szerelmünk ujra árad.
Láthatod, hogy száll a méh
százfelé,
a virágról rabló kedve
új virágra lopja át
himporát,
combocskáin rejtegetve.
Május fú majd el, te friss
Április,
csordul méz és sûrû gyanta,
érik mind a sok gyümölcs,
s önti bölcs
kellemét szélfútt hajadba.
S mégis téged zengelek
gyermeteg,
Cytheréa legszebb éke,
fák között és bokrokon
átoson
pillantásod égi fénye.
|
