Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/44786
|
2006-05-17
Hogy milyen legyen a szöveg színe? Hát legyen kék. Miért is ne, ez egy kellemes, hűvös szín. Talán nyugtató hatású - gondolhatnánk.
Hogy van az, hogy mindig azokban a pillanatokban ébred rá a férfiember a női lélek kifürkészhetetlen bonyolultságára, amikor a legkevésbé van fölös energiája fejtegetni? Miért pont akkor tetőzik a sok-sokéves rákfeném, a nagybetűs Lustaság, amikor csak pár órát kéne intenzíven dolgozni?
Kérdések, válaszok nélkül. Felesleges is keresni őket, valószínűleg nem is léteznek. De vannak dolgok, amik itt vannak, újra meg újra, és nem bírunk velük.
Amikor a fiatalember egy este ráébred, hogy milyen botrányos haszontalansággal töltötte el az utóbbi éveit, és az asztal lapján koppan a homloka, de nem tud sírni, pedig érzi, hogy Ez az a helyzet, amikor helyénvaló lenne, akkor... nincs enyhülés. Megnyugvás; az igen. Ezerféle módon tudja elnyomni az élet a lélek keserűségeit. Olyan az, mint a Simson - ha nem megy, be kell rúgni. De másnap ismét arra ébredek, hogy nem változott semmi. Nő? Igen, ők már csodálatos módon tudják enyhíteni testünk vágyait, lelkünk fájdalmát, de utat mutatni... csak kevesen tudnak. Értük pedig általában keményen meg kell küzdeni.
Mert mi az, mi embert boldoggá tehet? Kedv, öröm, gyönyör? Legyen bár, mint özön, semmire sem megyek velük, ha nem találom meg a régi önmagam. Hol... hol van az a naiv kissrác, a világmegváltó ötleteivel, a mérhetetlen hatalomvággyal? Csak nem nyelte el őt a világ nyavalyája? A keserűség, amit minduntalan kapok? Hiszen ha a régi vágyaknak, céloknak csak töredéke maradt meg, akkor is van Miért... Hol van az a gyerek? Hogyan találom meg? Mivel hozhatom elő?...
Gyenge vagyok. Gyenge. Másoknak könnyen tudok irányt mutatni, segíteni, de magammal nem bírok... Béna vagyok, igen. Kell valami... iránymutatás...
Addig is, dolgozni fogok. A munkában sokszor találhatunk célokat. Amíg nem jön nagyobb, az is megteszi.
|
