|
Daniel naplója
Joseph Buga [44786 AL], gazdája Daniel
2006-07-23
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/44786
|
2006-07-23
Márciusi hajnal
Amikor Béla nyúl Róbert cimborám szavajárásával élve átszüttyög az itt-ott még mindig hófoltokkal tarkított udvaron, megállok egy percre a ház előtt, a kopasz diófa alatt, és belebámulok a tövében álló törött Tipo mögött rejlő sötétségbe. Milyen furcsa is, ahogy az egyébként csillagtalan égen a kertkapu fölött mégiscsak ott sejlik a hold, valahol 30 fok magasság körül. Furcsa idő ez. Furcsa idők ezek.
Újra meg újra kénytelen vagyok ráébredni Bátya - így szólítom a nagybátyámat - igazságának helytállóságára. Azt mondja: "Nőből van az Istenadta.". Hát valóban nőből van. Ennek sok előnyével és hátrányával is bőségesen felvértezve. A kiszolgáltatott férfinem tagjaként én is szépen belevándorolok a kiúttalan, iszapos gödörbe, amely a beteg, beteg kapcsolat végkifejletét mutatja. Szerelmi bánat? Fenét... elveszítési szindróma...
És mégis, mégsem van jól. Ahogy fogcsikorgatva, ökölszorítva én vetek véget a kétszemélyes szenvedély... hmm... a végén már szenvedésnek... akkor... akkor mégiscsak villóznak azok a gyönyörűséges véletlenek, amiktől mégiscsak szeretünk minden reggel kíváncsian nekivágni a napnak. Már 3 nagyon, nagyon kedves hölgyismerősöm bukkant fel régről, váratlanul és véletlenszerűen, és beszélte el az élete jelen folyását. Vagy éppen osztotta meg velem az általam addig nem is ismert momentumokat...
Csodálom a nőket. A Nőket. Csodálom Őket, mert mindig, minden helyzetben így vagy úgy, de gyógyírt jelentenek a férfinem meg nem maradó bajaira.
Azt veszem észre, hogy bámulok a sötétbe. Béla meg engem bámul, kisebb szünetekkel vígan húzogatja nyúl-orrát. Magamhoz térít, és elmosolyodom. "No gyere papához, Béla" - szólok, aztán kimért tempóval odamegyek, és megfogdosom kicsit a Bélát. A földhöz lapul, de szereti a simogatást.
Az ajtó felé gyalogolva csak rúgok még egy nagyot abba a hóbuckába: rosszkor, rossz helyen volt. Fejcsóválva sóhajtok egy keserűt, aztán befelé indulok. A jó, öreg ágyam felé, ami most is, mint általában, üresen vár. És hideg. Mint a márciusi hajnal.
|
Problémás tartalom jelzése
|
