Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/121248
|
A fríz
Kedvenc lófajtám: A Fríz ló
Tacitus római történetíró már a krisztus utáni első évszázadban ezt írja: A frízek nézeteltéréseiket úgy oldják meg, hogy lovat cserélnek egymás között. Gyerekeik is nászajándékba gyakran lovat kapnak, hogy ez a ló fekete volt-e arról nem ír Tacitus.Parasztok, kereskedők, halászok és hajóépítők lakják a középkorban a vízben gazdag Frízföldet.A termékeny talajon termesztett árut a saját maguk által épített hajókon szállították Angliába. Ezentúl azonban lovakat is tenyésztettek.A mai fríz ló az utolsó képviselője az eredetileg nyugat-európai lónak, amelyik a középkorban mindenütt megtalálható volt.A középkorban napokig, hetekig sot hónapokig tartott amig a hírek eljutottak egyik helyröl a másikig. Talán mivel Frízföld még a hollandok számára is tulságosan messze esett, alakulhatott ki itt egy önálló lófajta ami már akkor fekete volt, hattyú nyakkal, kis fejjel és nagy szemekkel.Dús sörénye, farka és bokaszörei voltak, barátságos, inteligens lény fejedelmi ügetéssel és a fajra oly jellemző térdmozgással. A fríz ló története elválaszthatatlan az ország történetétől, ahonnan származik. A keresztes hadjáratok ideje alatt fríz lovat is használtak a lovagok, mert ezek a lovak is erősek és nagyok voltak. Egy lovag felszereléssel együtt gyakran több mint 250 kiló volt.Már 1276 - ban feljegyezték, hogy fríz lovakkal kereskedtek a münsteri (Westfalen) piacon.Frízföld ez idő szerint római katólikus volt és sok kolostorral rendelkezett. A kolostoroknak sok föld volt a birtokában, és így valószínü, hogy a szerzetesek a lótenyésztés viszonylag nagy részét tartották a kezükben. Ezen túlmenően Frízföld a münsteri püspökséghez tartozott, így tehát nem meglepő a tény, hogy Münsterben fríz lovakat lehetett venni.Egészen a késő középkorig kínáltak Németországban és Angliában fríz lovakat megvételre.De a fríz ló még nagyobb utakat is megtett. 1609 áprilisában vitorlázott Henry Hudson a "De Halve Maen" nevü hajón a keletindiai társaság megbízásából a róla elnevezett Hudson folyón felfelé. Nieuw Amsterdamot - ma New York - építették. Egy fríz férfi, Pieter Stuyvesant volt 1647 - 1664 Nieuw - Nederland kormányzója.Egészen biztos, hogy már 1625 elott fríz lovakat vittek hajóval Nieuw - Amsterdamba. Innen terjedtek el kelet felé is. A fríz lónak nagy szerepe volt a "Morgan" ló kitenyésztésében.1300 és 1550 között a fríz ló megőrzi jó hírét Európa legnagyobb részén.A puskapor felfedezése (1338) ellenére háborúk idején az emberek nem tudták nélkülözni a lovakat. Az olasz Guicciardini írja a fríz lóról, hogy az "szép,jó és különösen jól alkalmazható háborúban". II. Lajos magyar király is egy fríz mén hátán vonult a törökök ellen 1526-ban, sajnos nem sok sikerrel, de talán ez nem a lovon múlott.Fordulat következett be a fajta történetében a 80 éves háború idején 1568-1648 között.A hollandok a spanyolok ellen harcoltak a függetlenségükért, és ez a háború volt a legnagyobb befolyással a fríz ló addig sem rövid történetében. A spanyolok andaluziai lovakon vonultak a csatába, amelyeket a mórok idejéből származó arab telivérekkel kereszteztek.A csatában "fogjul ejtett" andaluziai ménekkel fedeztették a frízek a saját kancáikat. Ez a keresztezés még ma is észrevehető a fríz ló küllemén.A ló színe fekete maradt, ami azonban jól észrevehető az a kis fej, a nagy barna szemek, és a kissé konkáv orrnyereg, néha majdnem olyan mint egy arab telivér csukafeje, a hattyú nyak és a térdmozgás rögzitése.A fríz ló sokoldaluságáról tett tanubizonyságot, hogy hátaslóként, iskolalóként, valamint fogatban egyaránt kedvelt volt. Nemesi családok négyesfogata Németországban, Angliában gyakran állt fríz lovakból. Egészen a XVIII. századig kedvelt ló maradt a fríz Európában. A XVIII. században azonban minden megváltozott. Jelentős lótenyésztő szakemberek érveltek a különbözo fajták keresztezése mellett. Ekkor megindult a fajta tenyésztése a lejtőn. 1819-ben irányelveket rögzitettek, amelyek a fajta lehető legtisztább megtartását tüzték ki célul. Ez nem hozott sikert, ezért 1854-ben gondolván, hogy a fajta már nem menthető meg, a tenyésztési rendeletben a fajta védelmét feloldották, a fajta kihalása tehát így előre látható volt.1879-ben azonban a "De Drie Romers" nevü fogadóban Roordahuizumban Leeuwardennél néhány férfi összegyült, hogy szarvasmarhák részére alapítsanak egy törzskönyvet. A jelenlévők között voltak azonban fríz ló tenyésztők is, akiknek a fajta a szivügyük volt. Az urak arról vitatkoztak, hogy van -e még értelme egy önnálló törzsköny alpitásának a fríz lovak részére. A lótenyésztők azonban ezen az estén elérik a céljukat, és két törzskönyvet alapitanak: egyet a marhák, a másikat a lovak számára. A lovak törzskönyvét 2 regiszterre osztják, az egyik regiszter a Frízföldön tenyésztett fríz lovak a másik a keresztezett fajták számára volt fenntartva. A ménnyilvántartásba 1-es számmal "De Paauw"-ot jegyezték be Schelte Hilarides méneséből Pingjumból.A mén marmagassága 155 cm volt.De Paauwot 121 év alatt még 380 db mén követte.Az első nyilvántartásba vett kanca "Juffer Nr. 1" 154 cm marmagasságú, Fedde Viersen Tzumban lévo tenyészetéből.A törzskönyv alapitásával azonban nem oldódott meg egyszerre minden probléma.A tenyésztők eleinte csatlakoztak, azonban néhány évvel később ismét önálló utakat jártak. A keresztezett fajták népszerüsége úgy elnyomta a fríz lovakat, hogy 1913-ban már csak 3 db fedezőmén volt nyilvántartva: Prins 109, Alva 113 és Friso 117. Ezt a nagy múlttal rendelkező fajtát ismét a kihalás fenyegette.
1913 decemberében azonban C. Van Eysinga báró kezdeményezésére több mint 100 fríz ló tenyésztő gyült össze, hogy a kényes helyzetet megvitassák.Elhatározták, hogy a "Het Friesche Paard" - magyarul: fríz ló- név alatt létrehoznak egy egyesületet, melynek célja, hogy fiatal mének felvásárlásával, és tenyésztésével, valamint értékes frízlovak számára jutalom adományozásával a fajtát a kihalástól megmentsék, és a tenyésztést fellendítsék.A legjobb vételnek Paulus 121 bizonyult, aki Friso 117 -nek volt a fia. Ez a mén két fia Vredestichter 127 és Arend 131 által valamennyi ma élő fríz mén apja lett.Az egyesület 1954-ig müködött, a fajta megőrzése szempontjából felbecsülhetetlen értéke volt.Az egyesület megalakítása után a viszonylagos nyugalom időszaka következett.A fríz lovak száma növekedni kezdett, és a tagok létszáma is a törzskönyvben egyre több lett.Ebben az időszakban Frízföldön túlnyomó részben mezőgazdasági termelés folyt, és a lovakat is a szántóföldi munkák elvégzésére fogták be. A fríz lovat ekkor külsö befolyástól mentesen munkalóvá alakították át. A ló típusa nehezebb, zömökebb lett.A XX. század ötvenes hatvanas éveiben azonban a mezogazdasági munkát gépiesitik, a lovakat gépek váltották le, vagyis a fríz ló a parasztgazdaságban felesleges lett. Láncreakció szerüen csökkent a ló piaci ára, így a tenyésztés is. 1957-ben a tenyésztők száma 1211 volt 2383 regisztrált lóval, 10 év mulva 1967-ben 656 - an maradtak 974 lóval. A többszáz éves múlttal rendelkező egyetlen holland fajta egy különös háziállat lett.De a frízek mint mindig, ha veszélyben volt a fríz ló tenyésztése, ezúttal is munkához láttak A kivezető utat C. Van Eysinga báró unaköccsének vezetésével egy munkacsoport jelentette 1967-ben, amelyik ismét célúl tűzte ki a fríz ló megmentését. Üzemeket, hivatalokat kerestek meg és adományokat kértek, bekapcsolták a médiákat és Gerrit Griepsma szervezett egy lottójátékot, valamint egy keresztes hadjárat szerü túrát szerveztek Frízföldön keresztül, amelyik 5 napig tartott.Mivel ennek a túrának egész Hollandiában híre ment, az akció végén 288-an adományoztak a törzskönyv számára és az egyesület 20 új taggal gyarapodott.Másik fontos aspektusa volt ennek az akciónak, hogy a fríz lovak felhasználásának újabb lehetőségeit ismertették meg a nagy nyilvánossággal. A hatvanas évek végén az életszinvonal Hollandiában egyre emelkedett, így az emberek több szabadidővel rendelkeztek. A mezőgazdaságban feleslegessé vált fríz ló számára akadt nem is kevés tennivaló a sport ill. szabadidos tevékenységek területén.Körülbelül a fríz ló tenyésztésének hanyatlása idején lett divat Angliában a négyesfogathajtás, ami Philip herceg (II. Erzsébet királynő férje) nevéhez füződik. Ő vezette be a négyesfogathajtást mint sportágat.A magyarok méneseikkel azonnal csatlakoztak, majd Németországban, Svédországban, Svájcban, Lengyelországban, és valamivel később Amerikában is négyesfogatokat állitottak össze, amelyek nemzeti, nemzetközi, valamint később világbajnokságokon mérték össze tudásukat.Ezek után a fríz ló tenyésztése töretlenül ível mind a mai napig felfelé, olyannyira hogy 1979 augusztus 27-én megalakult a "Verein der Züchter und Freunde des Friesenpferdes in Deutschland e. V." Vagyis az első frízló tenyésztő egyesület Hollandia határain kívül. Ma minden kontinensen megtalálható ez a gyönyörű lófajta.
A legrégebbi lófajtának tekinthető, kialakulásának kezdete i.e. 3000-től számítható. Szinte valamennyi kultúr lófajtának a nemesítője. Eredete Közép-Ázsiáig nyúlik vissza, a fajta kialakulásának helyszíne Perzsia, Mezopotámia, Egyiptom, Észak-Afrika. Tenyésztésének felvirágzása a muzulmán vallással hozható összefüggésbe, és körülbelül a VI.-VII. századra tehető.Egy évezred múlva - ami idő alatt a mohamedánok szigorúan szelektálták, nemesítették, nagy gonddal tenyésztették az arab lovat - megkezdődött a fajta elterjedése, és a XVI.-XVIII. századra az egész világon tért hódított. Háborús zsákmányolások, ajándékozások és kereskedelem révén egyaránt terjedt és népszerűsödött.Jellemző a fajtára a viszonylag kisebb méret, könnyű csontozat, szépség, nemesség, elegancia. Sokan a világ legszebb lovának tartják az arab telivért. Feje finom, általában csukafej, hatalmas, értelmet sugárzó szemekkel, nagy orrnyílásokkal, széles homlokkal. Bőre finom, alatta látszanak az erek, amely tovább fokozza nemességét. Fülei kicsik, élénk mozgásúak. A nyak középmagasan-magasan illesztett, szépen ívelt, elvékonyodó. Háta rövid, feszes, fara gyakran egyenes, farkát jellegzetesen zászlós tartásban hordja. Végtagjai szárazak, acélosak. Mozgása rugalmas, légies, különösen ügetésben megkapó.Ma elsősorban hobbiló, de tenyésztik versenylóként is, és egyes országokban (például Lengyelország) ma is versenyeznek arabok a galoppon.A történelem során majdnem minden fajta kialakulásában szerepet kapott nemesítőként. A szépség, az elegancia, a mozgás, az intelligencia, a keménység fokozására vitték be a fajtákba, általában cseppvér-keresztezésként. Mivel igen régi, konszolidált, szilárd genetikai alapon nyugvó fajta, ezért nagy átütő erővel örökít.
A bemutatókon szereplő lovasok kedvelik a ló színétől élesen elütő ruhadarabokat, így szívesen viselnek fehér, piros vagy aranyszínű lovaglóruhát. A nézőknek persze eláll a lélegzetük, amikor ezek a büszke lovak belépnek a manézsba: a cirkusz világában a tanulékony frízek közel hozzák egymáshoz a fiatalokat és öregeket, a szakembereket és a laikusokat is.
Fogatban és díjlovagló nyereg alatt is ugyanúgy érvényre jut élénk vérmérsékletük. Úgy tűnik, mintha minden fríz úgy született volna, hogy tudja a spanyol lépést. A rámás, nagy feketék látványa eközben mintha a középkori lovagok világába repítené vissza a szemlélőt.Aki a fajta kialakulásának kezdetére kíváncsi, egészen a római uralom idejére kell hogy visszatekintsen. Bizony, Julius Caesar uralkodott, amikor ez a fajta keletkezett. A "fríz" fajta a nevét egy germán néptörzstől kapta, amelynek tagjai az Északi-tenger mellett, Frízland (Frízföld) északi részén telepedtek le. Ők olyan lovakon lovagoltak, amelyek erősen különböztek az akkoriban használt hidegvérűektől. Régészeti leletek bizonyítják, hogy ezek a lovak körülbelül 150 cm marmagasságúak lehettek, és igen akciós ügetéssel rendelkeztek. Persze a mai frízekhez biztosan nem voltak hasonlíthatók. Ehhez még egy fontos lépés hiányzott, amely csak sok száz évvel később következett be: a spanyol lovakkal való keresztezés. Az andalúzok hatása a mai frízeken jól látható. Ez a történeti visszatekintés bizonyítja, hogy a frízek kialakulása sokban hasonlít a lipicai, a kladrubi, a frederiksborgi és a nápolyi ló létrejöttére.Az általunk ismert fajta születését a XVI. és XVII. század idejére datálhatjuk. Németalföldön a köztenyésztés, főként az északi tartományok tenyésztése jól szolgálta a fajtára jellemző jegyek kialakulását. Nagy hangsúlyt fektettek a lótenyésztési hagyományok ápolására, amely a fajta fennmaradását nagyrészt elősegítette. Itt kezdték először a frízeket a lovasművészet magasiskolájában is kipróbálni. Sajnos, nem sokkal később, a XVIII. században e nemes lovak tenyésztését eléggé elhanyagolták. Olyannyira, hogy azt, hogy nem vesztek a feledés homályába, csak a holland népi ügetőversenyeknek köszönhetjük. A frízek ugyanis gyakran megnyerték ezeket a versenyeket. Az ügetésben mutatott gyorsaságuknak köszönhetően kapták a "Harttraber" kifejezést is. Akkoriban ezek a lovak voltak - az orlov és az amerikai ügető fajtákkal együtt - a versenyek szereplői.A XIX. század elején ismét rossz helyzetbe kerültek ezek a szemet gyönyörködtető lovak. Állományuk olyan mértékben csökkent, hogy már a kihalás szélén lévő állatok Vörös Listájára is felkerültek. De az idők szerencsére változnak …
Bár a fríz lovat gyakran a hidegvérűek közé is besorolható fajtának mondják, alapvetően melegvérű típusról van szó, amelyre erősen hatottak a spanyol lovak - az akkoriban Európában élő tájfajtát andalúzzal nemesítették. Ennek eredménye egy igen szeretetre méltó természetű fajta lett, amely a szó szoros értelmében egyetlen más fajtával sem hasonlítható össze. Az idők során csak kevesen foglalkoztak a fríz ló tenyésztésével, és vállaltak felelősséget a fajta fennmaradásáért. Az új évezredben azonban e rendkívüli szépségű lovak jövője és tenyésztése biztosítottnak látszik.A fekete frízek és a spanyol lovak közti rokonságot hamar felfedezhetjük, ha a frízek is bemutatják gyönyörű, akciós ügetésüket. Küllemükben még mindig emlékeztetnek a XVI. és XVII. századbeli barokk csata- és iskolalovakra, amelyeket több festményen is megörökítettek. Tipikus a formás, magasan illesztett, szépen ívelt nyak, széles mellkas, viszonylag rövid hát, enyhén csapott, kerek far és a csillogó szem. Izmos hátulsó lábainak köszönhetően fellépése büszke, erőt és eleganciát sugároz. Viszonylag kicsi feje egyenes vagy enyhén konkáv profilú, a kis fülek szintén jellemzőek; a hosszú sörényt, a dús farkat és bokaszőrt sosem szabad levágni - ez megbocsájthatatlan esztétikai törést jelentene. A standard szerint a marmagasság 1,55 m, a mének elérhetik az 1,60 m-t is.A frízek belső tulajdonságai is igen értékesek: kiegyensúlyozottak, a megfelelő helyzetben élénk vérmérsékletűek, de irányíthatóak és a gazdájukkal szemben mindig jóindulatúak - ilyen egy jó tenyészállat.A mai frízek néhány kivételtől eltekintve egyöntetűen feketék. A múlt század fordulóján még kb. 20% körüli volt a sárga és pej egyedek száma. Idővel egyre inkább a fekete színre szelektálták őket. A jegyeket is igyekeztek visszaszorítani, a mai tenyészcél legfeljebb a tűzött homlokot vagy egy kis csillagot fogad el a fejen, a lábakon pedig a jegyek egyáltalán nem kívánatosak. Ezekkel az irányvonalakkal az aktuális tenyészcélt pontosan meg is határozták. A lovak ne legyenek túl nehezek, de rámásaknak és nemes külleműnek kell lenniük, energikus mozgással és persze sokoldalú használhatósággal.Összenemezesedett, ápolatlan sörénnyel ne hagyjuk a frízeket! Akinek ilyen szép ló van a gondjaira bízva, az remélhetőleg szívesen veszi kézbe a sörényfésűt, vagy talál egy kedves ifjú lovaspalántát, aki örömmel áldozza fel a szabadidejét erre célra. Az eredmény igen látványos és feledteti a vízhólyagok okozta fájdalmat az ujjakon… A hosszú sörényt gyakran fonják kisebb copfokba, amely amellett, hogy tartós védelmet nyújt a szőrszálak kihullása ellen is. A fekete szőrön nagyon látszik minden apró porszem, ezért a "Black Beauty" akkor néz ki jól, ha a szőrét egy puha ronggyal áttörlik.A fajnak megfelelő tartásmód a frízek esetében néha kényelmetlennek tűnik - például ha a kedvenc sárfürdőt vesz, épp mielőtt a gazdája egy fellépésre indulna vele. Itt is érvényes a szabály, a szépségért szenvedni kell, ami persze a gazdára értendő, nem a lóra…
Gondos ápolásra szorul a bokaszőrzet is. A dús szőrszálak védik a ló csüdjét, de a mi éghajlatunkon a nedves időjárás miatt néha gondot is okozhat. Ha a szőrszálak között a nedvesség sokáig bennreked, az csüdsömör kialakulásához vezet. Az alapos tisztítás és rendszeres fésülés a frízeknél elengedhetetlenül szükséges feladat! Akinek volt már hosszú szőrű kutyája, az persze csak legyint az effajta feladatok hallatán…
Ezek a kedves feketék sohasem fognak több kilométeres lóversenyeket megnyerni - de akinek saját fríz lova van, ezzel nem is lesz gondja. Az igazi megmérettetés számukra - többek között - a klasszikus díjlovaglás, főként a barokk lovasművészeti ág. Gyönyörűen, ápoltan, díszes brokát nyeregtakaróval; a lovas nagy kalapban, hosszú zakóban, térdig érő csizmában és a lovához hasonló büszke tartással - minden előadás legsikeresebb fénypontja lehet. A nézőben régi korok kastélyainak képe jelenik meg, vadászatra induló uraságok kutyafalkájának hangja hallatszik. Vagy éppen kardcsörgés, amint éppen egy viszály eldöntésére kerül sor két nemes lovag között.Akinek pedig kevesebb ambíciója van az előadásokhoz és szívesebben járja saját útját, az is kitűnő társat talál magának a tereplovagláshoz vagy a lovardai lovagláshoz. A frízek minden esetben megőrzik nyugalmukat, intelligensen együttműködnek és lovasukhoz alkalmazkodva találják meg a helyes utat.Egy-egy alacsonyabb terepakadály sem okoz nekik gondot, és gazdájukat hosszú éveken keresztül rendíthetetlen hűséggel és szeretettel szolgálják.Aki szívesebben ül fel a bakra, mint a nyeregbe, annak is rengeteg élményt nyújthat egy fríz.Könnyű kocsiba fogva elbűvölik kedvelőiket, az egyik legkitartóbb fogatlovak. Erősek és kitartóak lépésben, ügetésben egyaránt, megfontoltak és teljes mértékben megbízhatóak. A fajta egyedeinek egyöntetű testfelépítése, színe és mozgása lehetővé teszi, hogy szinte bármelyik két fríz egy párt alkosson a fogatban.Szelídségüknek és megbízhatóságuknak köszönhetően ma is szívesen használják őket mezőgazdasági munkalóként is, ők pedig készségesen látják el feladatukat.A frízek nagyon érzékeny lelkű állatok, náluk a családi kapcsolat olyan létszükséglet, mint a széna vagy a víz. Megsínylik a gyakori lovas- és tulajdonosváltozást, és rossz bánásmód mellett hamar elvesztik munkakedvüket és bizalmukat az emberekben.
Hihetetlenül hosszú sörény, koromfekete szín, hosszú bokaszőrök; az elülső lábak látványos, akciós mozgása - ilyen lovak nélkül egy nagyobb lovasbemutatót kár is lenne megrendezni… Mindemellett ezekből az állatokból a nyugalom és valami rendkívüli belső erő sugárzik, ha gyönyörű sötétbarna szemükbe nézünk - feltéve, ha kilátszik a pompás, hosszú sörény mögül! A bemutatókon szereplő lovasok kedvelik a ló színétől élesen elütő ruhadarabokat, így szívesen viselnek fehér, piros vagy aranyszínű lovaglóruhát. A nézőknek persze eláll a lélegzetük, amikor ezek a büszke lovak belépnek a manézsba: a cirkusz világában a tanulékony frízek közel hozzák egymáshoz a fiatalokat és öregeket, a szakembereket és a laikusokat is.
|
