Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/40869
|
Velem van a baj?!?
bolondosan is indult az a nap, lelkünkben ideg volt: Vajon, hogy lesz? Hogy alakul a hétévge együtt?
Tudniillik az elmúlt négy év alatt az osztályunknak mindössze egyetlen kirándulást sikerült összehozni. Miért? Több okból is. első sorban többnyire mindig a pénz hiánya ütötte fel a fejét, de hát ez érthető. Ha nincs, akkor nincs. Ez ilyen egyszerű.
Most, XII.-ben gondoltunk egy nagyot, és elmentünk az osztálytársnőnk bulijába, amit megelőzött az, hogy meghívta az egész osztályt. Mi csupán az utat kellett fizessük. Ezt megbírtuk...valahogy.
Már az utolsó órán mosolytól kanyarodott magasra a szánk, nem lehetett hozzánkszólni...Jó is volt, tényleg.
Aztán elindultunk. Az első egy órában sikeresen elvesztettem a kabátomat, amiért teljes mértékben én és csakis én vagyok a hibás. Be is láttam, és most is így vélem.
Péntekre ez egy egészen sar kezdés volt...Mert gondoltam, Mi jöhet még?
No, hát megérkeztünk Csíkszeredába...vicces volt, még sosem jártam ott, és egyből beültünk egy cuccos bárba...hát miért is ne, rendeltem egy teát, amine többnyire dupláján kérték el az árát...Nem gond...röhögtünk egy csomót...azokkal akik elmentünk..Mert igazából a 29-es létszámú osztályból mindössze 17-en mentünk.
Aztán mentünk a vonatra, hogy tovább induljunk Szárhegyre. Olyan emberekkel ültem egy fülkében, akikkel, túlzás nélkül alig-alig váltottam néhány szót ezidáig. Jó sokat is röhögtünk, és hát próbáltam lereagálni a kabátom elvesztését úgy, mintha nem fájna. Közben hejj...fájt...mert nincs kabátom...
Megérkeztünk. Hihetetlenül finom vacsora fogadott minket, és egy olyan anyuka, aki mintaként szolgálhatna bárkinek. Mert érződött, hogy annyira érzéssel foglalkozik a gyerkeivel, hogy törődik, megértő...Szóval sej...
És akkor elmentünk a buliba. Kezdjem ott, hogy 5 szám kivételével a többi, amíg mi ott voltunk, mind olyan féle zene volt, amit kellemetlen volt hallgatni számunkra (+ még két osztálytársnőm).
Aztán észrevettük, hogy hoppá, kedves osztálytársaim milyen kedvesen mosolyognak mindenkire, és hogy mennyire kezdenek instabillá válni. Most azt, hogy segg részegek voltak, nagyon szépen kifejeztem.
Ordibáltak össze-vissza, és fuuuu...rohadtul szánalmasak voltak....
És egészen mély nyomot hagytak bennünk, és feldühített. Mi nem éreztük jól magunkat egyáltalán, mert fájt, amit látunk, hallunk...
Aztán hazamentünk. Gondoltuk, hogy jobb lesz otthon. Jobb volt...
Szóval nem biztos az, hogy most mennyire kiérődik az, hogy mennyire rühellem azt a lányt, aki piától hűűű de fasza csajnak képzeli magát, és rázza a P****ját az asztal tetején...Hát köszi ezeket az embereket...
Jaaaa, és még utána büszke magára, és hirdeti, hogy, hűűűde jó buli volt, úgy beb@sztunk....
Neeeem, köszi...én nem kérek ilyen embereket..
És mg utána jön, és hirdeti a tanait...
Nagyon zavarnak ezek az emberek...engem hagyjanak békén. Menjenekés igyák le magukat a rohadék sárga földig, és ott pusztuljanak bele...nem érdekel, ilyen esetben még egy fűszálat sem biztos, hogy keresztbe tennék értük...
Elgondolkodtunk, hogy vajon, mi vagyunk a túl konzervatívak, hogy nem tudunk olyanok lenni mint ők, vagy mi a helyzet, hogy miért nem megy nekünk ez a félefajta buli...Aztán rájöttünk...csak ennyi: Mások vagyunk...Másképp tudunk bulizni..másképp tudjuk magunkat jól érezni...
Pia nélkül, jóóó zenére, sütivel (:) ), karaokeval....csokival...és főként olyan emberekkel, akikkel TELJES mértékben tisztán látjuk a kapcsolatunkat, és igenis tudjuk, hogy mire számíthatunk egymástól...
(nehogymár egyszerre két fiúval legyen valaki , aztán majd jól ne emlékezzen rá....)...
Hehh...mind megfogjátok szívni, mocskos alkoholisták....
|
