TeveClub! - Naplóm a lényeges naplója

Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone

[ Mi ez? ] [ Írok ide ]

haverok:

Naplóm a lényeges naplója

Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
A menny elôize-A nagy orvos ...-

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089

A menny elôize-A nagy orvos ...-

A menny előíze -A nagy orvos lábnyomán-

Napról napra egyre többet kell megtanulnunk Krisztustól, hogy tanításaival összecsengő tapasztalatokat szerezzünk. Magasztos és szent célokat valósíthatunk meg. Isten azt akarja, hogy ismeretben és erényekben állandóan növekedjünk. Törvénye az Ő hangjának visszhangja, amely mindenkit hív: "Jöjjetek feljebb. Legyetek szentek, még szentebbek!" Keresztény jellemünk napról napra tökéletesedhet.
Akik a Mester szolgálatába álltak, azoknak olyan tapasztalatokra van szükségük, amelyek sokkal magasabbak, mélyebbek és szélesebbek, mint ahogy azt sokan gondolnák. Isten nagy családjának tagjai közül sokan aligha tudják, mit jelent az Ő dicsőségét szemlélni, és dicsőségről dicsőségre jutni. Sokuknak már van némi fogalma Krisztus tökéletes voltáról, és szívükben túlárad az öröm. Vágynak jobban, mélyebben érzékelni a Megváltó szeretetét. Ápolják ezért lelkükben az Isten utáni vágyakozás minden szikráját! A Szentlélek munkálkodik azokban, akik ezt akarják; formálja azokat, akik formálódni akarnak, alakítja azokat, akik át akarnak alakulni. Gyakoroljátok a lelki gondolkodást, és ápoljátok a szent közösséget! Isten dicsőségének még csak a kora hajnali sugarait láttátok. Ha kitartóan törekedtek megismerni az Urat, meg fogtok győződni arról, hogy "az igazak ösvénye... olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig" (Péld 4:18).
"Ezeket beszéltem néktek - mondta Krisztus -, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék" (Jn 15:11).
Krisztus mindig maga előtt látta, mit fog eredményezni küldetése. Fáradozással és önfeláldozással teli földi életét megvidámította az a gondolat, hogy mindez a vajúdás nem hiábavaló. Élete feláldozásával helyreállítja az emberiségben Isten képmását. Kiemel bennünket a porból, jellemünket saját jellemének mintájára újjáalakítja, és megszépíti saját dicsőségével.

Krisztus látta, hogy lelke miként vajúdik majd, és elégedett volt. Megjelent szeme előtt a végtelenségbe nyúló örökkévalóság, és látta azok boldogságát, akik az Ő megaláztatása árán bocsánatban és örök életben részesülnek. Vétkeik miatt kapott sebeket, bűneik miatt törték Őt össze. Ő bűnhődött, hogy nekik békességük legyen, és az Ő sebei árán gyógyulnak meg. Hallotta az üdvözültek ujjongását. Hallotta a megváltottakat a Mózes és a Bárány énekét énekelni. Noha előbb vérrel kell megkeresztelkednie, noha a világ bűnei ártatlan lelkére súlyosodnak, noha kimondhatatlan lelki gyötrelem árnya borul reá, de az elé táruló örömért vállalta a keresztet, és nem gondolt annak szégyenével.
Ebben az örömben minden követője osztozni fog. Bármilyen csodálatos és dicső is lesz az örökkévalóság, nem minden jutalom van a végső szabadulásig fenntartva. Hit által már itt osztozhatunk a Megváltó örömében. Mózeshez hasonlóan ki kell tartanunk, mint akik látják a Láthatatlant.
Az egyház most küzdő egyház. Most egy sötétségben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba merült világgal állunk szemben. De közeleg a nap, amikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog. Isten akarata lesz meg a földön, ahogy a mennyben is. Az üdvözültek a menny törvényén kívül más törvényt nem fognak ismerni. Mindnyájan boldog, eggyé vált család lesznek, magukra öltve Krisztus igazságának - a dicsőítésnek és hálaadásnak - palástját. Az egész természet a maga páratlan szépségében dicsőítéssel és imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényességében fürdik majd. A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap hétszerte fényesebb lesz, mint amilyen most. Az évek boldogságban peregnek majd. E kép felett a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömükben kiáltoznak, miközben Isten és Krisztus együtt hirdeti ki: "Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé."
Az eljövendő dicsőséget bemutató látomások, ezek az Isten kezével megrajzolt jelenetek legyenek drágák Isten gyermekeinek!
Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és megtiszteltetésnek tartották, hogy érte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt leteszik koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást...

A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5:12-13).
A megváltottak majd köszöntik ott azokat, akik a Megváltóhoz vezették őket. Együttesen dicsőítik Őt, aki meghalt azért, hogy emberi lények elnyerhessék azt az életet, ami Isten életéhez hasonlítható. A harc lezárult. Minden megpróbáltatás és küzdelem véget ért. Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi ének tölti be az egész mennyet. Mind együtt zengik a boldog éneket: "Méltó, méltó a megöletett Bárány", aki megváltott bennünket Istennek.
"Látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; és kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!" (Jel 7:9-10).
"Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyi széke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyi székben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyi szék közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet" (Jel 7:14-17). "És a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21:4).
Sohasem szabad szem elől veszítenünk a láthatatlan dolgokról kapott látomást. Így tudunk megfelelő értékrendet tartani az örökkévaló és az ideig való dolgok között. Ez ad erőt ahhoz, hogy másokat a magasabb rendű életre serkentsünk.

"Szent vagy, szent vagy, szent vagy, szentséges Isten!
Minden reggel szívünk és ajkunk téged áld.
Szent vagy, szent vagy, szent vagy, énekelje minden,
Dicsérjen, Isten, téged a világ!

Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsérnek téged
Tiszta égi lények, szeráfok, kérubok.
Néked, Urunk Isten, hódolattal zengnek
Allelujázva mind az angyalok.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Nem látja fényed,
Nem csodálhat téged a bűnös, földi szem;
Mindenható Isten, mégis bízik lelkem,
Meglátlak téged majd a mennyben fenn.

Istennel a hegyen

"Jöjjetek fel énhozzám a hegyre" - szól Isten hozzánk. Mózesnek, mielőtt Izrael megszabadításában Isten eszközévé lehetett, negyven évet kellett a puszta magányában elvonultan Istennel bensőséges közösségben töltenie. Mielőtt Isten üzenetét tolmácsolta a fáraónak, az égő csipkebokorban megszólaló angyallal beszélt. Mielőtt Isten népe képviselőjeként átvette a törvényt, fel kellett mennie a hegyre, és ott meglátta Isten dicsőségét. Mielőtt végrehajtotta az ítéletet a bálványimádókon, elrejtőzött a szikla hasadékában, és az Úr így szólt: "Kiáltom előtted az Úr nevét": "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú... de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 33:19; 34:6-7). Mielőtt életével együtt letette Izraelért hordozott terhét, Isten felhívta a Piszga tetejére, és eléje tárta az Ígéret Földjének dicsőségét.
Mielőtt a tanítványok elindultak misszióútjukra, Jézus felvitte őket a hegyre. Pünkösd erejének és dicsőségének megnyilatkozása előtt volt a Megváltóval töltött éjszaka, az együttlét a galileai hegyen, a búcsújelenet az Olajfák hegyén, és az angyalok ígérete, valamint a napokig tartó imádkozás és bensőséges együttlét a felházban.
Jézus, amikor valamilyen nagy próba vagy fontos feladat előtt állt, elvonult a hegyek magányába, és az éjszakát az Atyához való imádkozással töltötte. Egy éjszakai imádkozás előzte meg az apostolok elhívását, a Hegyibeszédet, a megdicsőülést; valamint a tárgyalótermi és a kereszten elszenvedett lelki gyötrelmet és a feltámadás dicsőségét.

Az imádkozás kiváltsága

Nekünk is időt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra és lelki felüdülésre. Nem értékeljük az ima erejét és hatékonyságát úgy, ahogy kellene. Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes. Ritkán kerülünk minden vonatkozásban kétszer azonos helyzetbe. Folytonosan új dolgok történnek velünk, és új próbákkal küzdünk, amelyekben a régi tapasztalatok nem adhatnak elegendő eligazítást. Folyamatos világosságra van szükségünk, ami Istentől jön.
Krisztusnak mindig van üzenete azok számára, akik figyelnek szavára. A Gecsemáné kerti lelki gyötrelem éjszakáján az alvó tanítványok nem hallották Jézus hangját. Volt valami homályos képük az angyalok jelenlétéről, de nem érzékelték a jelenet súlyát és dicsőségét. Álmosságuk és kábultságuk miatt nem nyerték el azt a bizonyosságot, amely lélekben megerősítette volna őket a rájuk váró félelmetes eseményekre. Ugyanígy ma is pontosan azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a mennyei útmutatásra, sokszor maradnak anélkül, mert nem keresik a mennyel való bensőséges közösséget.
A kísértések, amelyeknek naponta ki vagyunk téve, szükségszerűvé teszik az imát. Mindenfelől veszélyek leselkednek ránk. Különösen azok vannak kísértésnek kitéve, akik igyekeznek másokat az erkölcsi fertőből kiemelni és a pusztulástól megmenteni. Mivel folytonosan testközelbe kerülnek a gonoszsággal, erősen kell kapaszkodniuk Istenbe, különben ők maguk is megfertőződnek. Rövid és sorsdöntő az az út, amely a szentség magaslatáról a mélységbe visz. Egyetlen pillanat alatt megszülethetnek az ember sorsát örökre megpecsételő elhatározások. Egyetlen elvesztett csata elég ahhoz, hogy a lelkünk védtelen maradjon. Egyetlen bűnös szokás, ha nem szállunk határozottan szembe vele, acéllánccá szilárdul, és megkötözi az egész embert.
Azért maradnak sokan magukra a kísértésekben, mert nem tekintenek szüntelen az Úrra. Ha engedjük, hogy Istennel való kapcsolatunk megszakadjon, védtelenül maradunk. Minden jó szándék és elhatározás kevés a bűn leküzdéséhez. Imádkozó embereknek kell lennetek. Ne erőtlenül, csupán alkalomszerűen, rendszertelenül imádkozzatok, hanem buzgón, kitartóan, szüntelenül! Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül

vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!
Isten munkásaiként meg kell keresnünk az embereket ott, ahol vannak - sötétségben, bűnbe süllyedten és romlottsággal beszennyezve. De amíg Istenre támaszkodunk, aki a mi napunk és pajzsunk, a bennünket körülvevő gonoszság egyetlen foltot sem fog ruhánkon ejteni. Amikor pusztulásba rohanó lelkek megmentésén fáradozunk, nem szégyenülünk meg, ha Istenben bízunk. Krisztus a szívünkben, Krisztus az életünkben - ez a mi védelmünk. A jelenlétéből áradó légkör minden bűnnel szemben iszonyattal tölti el szívünket. Lelkünk annyira azonosulhat az Ő lelkével, hogy gondolatban és szándékban egyek leszünk vele.
Hit és ima volt az, ami által Jákob, a gyenge, bűnös ember Istennel küzdve győzött. Így válhattok ti is szent és magasztos szándékú, nemes szívű férfiakká és nőkké, akiket semmi sem térít el attól, ami igaz, jó és igazságos. Ez súlyos gondokkal, terhekkel és feladatokkal jár, de minél nehezebb a helyzet és súlyosabbak a terhek, annál nagyobb szükség van Jézusra.
Komoly hiba a közös istentiszteletek mellőzése. E gyülekezés kiváltságát nem szabad könnyen venni. A betegápolók sokszor nem élhetnek ezzel a kiváltsággal, de vigyázzanak arra, nehogy szükségtelenül maradjanak távol Isten házától.
A betegek szolgálatában a siker inkább múlik az odaszentelt és önfeláldozó lelkületen, mint bármely, pusztán világi foglalatosságban. Azok, akik felelősségeket hordoznak, teremtsenek olyan helyzetet maguknak, ahol Isten Lelke mélységesen tud hatni rájuk. Annyival buzgóbban kell vágyódniuk a Szentlélek segítségére és Isten megismerésére, mint másoknak, amennyivel nagyobb felelősséggel jár az ő megbízatásuk, mint másoké.
A mi munkánkban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való kapcsolat gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy Megváltónkban békét és nyugalmat találtunk. Az Ő békéje, amely szívünkben él, arcunkról sugárzik. Hangunknak meggyőző erőt ad. Az Istennel való közösség emelkedetté teszi a jellemet és az életet. Az emberek felismerik, mint az első tanítványok esetében,

hogy Jézussal voltunk. Ez olyan erőt ad a szolgálattevőnek, amilyet semmi más nem adhat. Ne engedje, hogy bármi is elvegye tőle ezt az erőt.
Kettős életet kell élnünk - az elmélkedés és a cselekvés, a csendes imádkozás és a buzgó munka életét. Az Istennel töltött együttlétből merített erő az éberség és figyelmesség komoly, megfeszített gyakorlásával párosítva felkészíti az embert a mindennapi feladatokra, és a legnehezebb körülmények között is lelki békességet ad.

A mennyei tanácsadó

Sok ember, ha bajba jut, azt hiszi földi baráthoz kell problémáival fordulnia és segítségért folyamodnia. Nehéz helyzetekben kétely üli meg a lelküket, és az út sötétnek tűnik. Pedig az örök, a hatalmas tanácsadó szüntelenül mellettük áll, és bizalmukat kéri. Jézus, a nagy teherhordozó így szól: "Jöjjetek énhozzám... és én megnyugosztlak titeket". Miért fordulnánk Krisztus helyett megbízhatatlan emberekhez, akik éppúgy Istentől függnek, mint mi magunk?
Talán érzed, hogy milyen fogyatékos a jellemed és milyen gyengék a képességeid a munka nagyságához mérten. De ha olyan lángelméd volna is, amelynél nagyobb nem volt még senkinek, az sem volna elég munkádhoz. "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5) - mondja Urunk és Megváltónk. Minden ténykedésünk eredménye Isten kezében van. De bármi történjék is, kapaszkodjunk töretlen, kitartó bizalommal Istenbe!
Minden kapcsolatodat, ami az üzleti életet vagy szabad idődet érinti, vagy ami egy egész életre szól, buzgó, alázatos imával építsd ki! Így mutatod meg, hogy tiszteled Istent, és Isten is tisztelni fog téged. Amikor félsz - imádkozz! Ha elcsüggedtél, szorítsd össze ajkadat az emberek előtt; ne vess árnyat mások ösvényére, hanem mindent mondj el Jézusnak! Nyújts ki segítségért kezedet! Gyengeségedben ragadd meg azt az erőt, amely végtelen! Kérj alázatosságot, bölcsességet, bátorságot, több hitet, hogy meglásd a fényt Isten fényében, és örvendezz Isten szeretetében!

Odaszentelődés és bizalom

Isten csak az alázatos és bűneit bánó embernek tudja és akarja kinyilatkoztatni önmagát. Örül, ha a múltban kapott jótéteményekkel és áldásokkal indokoljuk a még nagyobb áldásokra szóló igényünket. Isten többet ad a benne teljes szívvel bízóknak, mint amennyit várnak tőle. Az Úr Jézus tudja, mire van gyermekeinek szükségük; tudja, mennyi égi erőt fogunk az emberiség áldására igénybe venni; és mindent megad, amit mások áldására és a saját lelkünk nemesítésére használunk fel.
Kevésbé kellene bíznunk abban, amit mi magunk tudunk tenni, és jobban abban, amit az Úr tehet értünk és általunk. Hiszen nem a saját munkádat végzed, hanem Istenét. Minden fenntartás nélkül add át neki akaratodat, hadd irányítsa Ő az utadat! Sohase alkudozz a lelkiismereteddel! Tudd meg, mit jelent Krisztusban szabadnak lenni!
A prédikációk szombatról szombatra való puszta meghallgatása, a Biblia ismételt átolvasása, vagy versről versre történő magyarázása, mit sem használ sem nekünk, sem azoknak, akik hallgatnak minket, ha a Biblia igazságait nem visszük bele személyes életünkbe. Az értelmi képességeket, az akaratot, az érzelmeket Isten Igéjének irányítása alá kell rendelni. S akkor a Szentlélek munkája nyomán az Ige szabályai az élet alapelveivé lesznek.
Amikor az Úr segítségét kéred, tiszteld meg Megváltódat azzal, hogy áldásait hittel elfogadod. Minden erő, minden bölcsesség rendelkezésünkre áll. Csak kérnünk kell.
Járj szüntelenül Isten világosságában! Elmélkedj jelleméről éjjel és nappal! Akkor meglátod dicsőségét, és jóságában örvendezni fogsz. Szíved átforrósodik szeretetétől; felemelkedsz, mint akit örökkévaló karok hordoznak. Istentől kapott erővel és világossággal többet értesz meg, és többet tudsz megvalósítani, mint amit valaha is lehetségesnek tartottál.

"Maradjatok énbennem"

Krisztus így kérlel bennünket: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától,

hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok... Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek... Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben...
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek" (Jn 15:4-16).
"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem" (Jel 3:20).
"A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja" (Jel 2:17).
"Aki győz... adom annak a hajnalcsillagot", "és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét... és az én új nevemet" (Jel 2:26-28; 3:12).

Egyet cselekszem

Aki Istenben bízik, elmondhatja Pál apostollal: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4:13). Bármilyen hibák és kudarcok tapadnak is múltunkhoz, Isten segítségével le tudjuk győzni őket. Az apostollal mi is elmondhatjuk:
"Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára" (Fil 3:14).

« Előző bejegyzés

Következő bejegyzés; »

Problémás tartalom jelzése