Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/31643
|
2007-02-02 Egy mormota naplója..
Az elmúlt 2 napban egy mormota voltam...de most már végre úgy érzem kialudtam magam. Végülis a medvének is ma kell asszem kibújnia a barlangjából, vagyis inkább nem, mert akkor lesz rövid a tél! Vagy valami ilyesmi...annyira nem értek hozzá:-)
Meg akartam változtatni a fényképemet az adatlapon, de valami oknál fogva nem sikerült, biztos túl nagy volt az új kép mérete. Majd megpróbálom lecsökkenteni, bár annyira ehez sem értek:-)
Még a végén kiderül, h. semmihez sem értek????!!!!!
:-)
De legalább a kezem meggyógyult, (a sok alvás a krém meg a fásli kombinációja csodákra képes) és tudok menni kick-box-ra! Jipijájééééééé-jipijájóóóóóóóó:-)
És gondoltam beírok ide egy PUSKIN verset, de lehet nem fog kiférni (hosszú, de érdemes elolvasni, szerintem eléggé vicces és pajzán)...akkor majd holnap folytatom:
NYIKITA CÁR ÉS NEGYVEN LÁNYA
Nyikita cár hajdanában
Tétlen éldegélt, vidáman,
Nem járt vele kár, haszon,
Földje virult gazdagon.
Kevés munkával beérte,
Evett, ivott, Istent félte,
S volt egy sereg neje, ki
Negyven leányt szült neki,
Negyven bűbájos leánykát,
Negyven angyal földi mását,
Szív és lélek örömét
Milyen lábak - magas ég! -
Arcuk, éj-fürtjük milyen szép!
Csodás szemek és fejecskék!
Eszük eszedet veszi!
Szóval talpig isteni
Szépségek voltak e lányok.
Egyvalamijük hiányzott.
De mi ez a valami?
El se tudom mondani.
Semmiség vagy apróság volt?
Egy a lényeg: hogy hiányzott.
Miként magyarázzam el
Úgy, hogy ne dühödne fel
A sok jámbor liba és a
Cenzúra, mely túl zord néha?
Mit tegyek? Segíts, Uram!
Lábuk között csakugyan...
Nem, e beszéd túl világos,
És a szeméremre káros -
Másként kell elkezdenem:
Venusban kedves nekem
Keble, ajka, lábacskája,
De szerelmem tűzszerszáma,
Vágyam legfőbb célja rég...
Mi is az? Ej, semmiség!
Semmiség vagy apróság volt
Mindig - s éppen ez hiányzott
A sok pajkos, eleven
Cárleánynak teljesen.
Csodálatos születésük
Zavart és meghökkenést szült
Az udvarban - úgyhogy a
Bús anyák s a bús apa
Nekikeseredett csúnyán...
S hogy a hír a bábák útján
A nép között szétszaladt,
Minden száj tátva maradt,
Ámult, bámult mind riadtan,
Volt, ki nevetett, de halkan,
Hogy a Nyercsinszkbe vivő
Útra ne kerüljön ő.
Pesztrák, dajkák, udvaroncok
Előtt ily beszédet mondott
Parancsolóan a cár:
"Akinek a szája jár,
S lányaimat megtanítja,
Hogy a bűnnek mi a nyitja,
Vagy célzást tesz ott meg itt,
Hogy mi hiányzik nekik,
Vagy kétértelmű beszéddel
És csipiszt mutatva élcel -
Ha fehérnép, lenyesem
Nyelvét, s ha a férfinem
Tagja, azt, mit jobban sajnál,
S olykor még fürgébb is annál..."
Zord volt a cár, szigorú,
S a parancs ékes szavú;
Meghajolt mindenki félve,
És mindenki eltökélte,
Hogy résen lesz és vigyáz,
Kedvét ne kövesse gyász.
A szegény nők egyre féltek:
Ne fecsegjenek a férjek -
Titkon izgult mind a férj:
"Feleség, te csak beszélj!"
(Szívükben harag parázslott.)
Felnőttek a cárleányok.
Most derült csak ki a kár.
Tanácsot tartott a cár.
"Így meg úgy" - és súgva, lopva,
Hogy ne hallja senki szolga,
Elmondta, amit akart -
Gondolkoztak a bojárok,
Hogy kúrálják ki e bajt.
S ím az egyik vén tanácsnok
Meghajolt remegve, majd
Kopasz kobakjára verve
Cár urának ezt mekegte:
"Igen bölcs uralkodó!
Arcátlanságnak ne tudd be,
Ha egy régi undok ügyre
fordul hirtelen a szó.
Egy kerítő-satrafának
(Hol lehet most? Mit csinálhat?
Nyilván azt, amit csinált,
Boszorkány hírében állt)
Minden nyavajára, béna
Tagra volt jó kotyvaléka,
Őt kell megkeresni hát -
Gyógyírt minden bajra ismer,
S berakja majd azt, amit kell."
Nyikita cár fellkiállt
Szemöldökét összevonva:
"Hol bújkál e vén csoroszlya!
Fel kell kutatni nyomát!
És ha bennünket becsapna
S ami kéne, azt nem adja,
Orrunknál fogva vezet,
Hazudik és kinevet,
Naplopó legyek s ne cár, ha
Nem égeti meg a máglya
Húsvéthétfőn, hogy a menny
Irgalmazzon meg nekem."
S ím titokban és vigyázva
Földünk minden zugába
Váltott lovon a sok
Futár széjjelvágtatott.
Minden vidéket bejártak
Banyát keresni a cárnak,
Évek teltek-múltak el,
Semmi hír és semmi jel.
Végülis egy fürge szolga
Rábukkant a drága nyomra.
Sötét erdőben (csak a
Sátán csalhatta oda)
Kunyhót látott felragyogva -
benne élt a vén boszorka.
Mert a cár követe volt,
Nagy merészen meghajolt,
S a banyához odalépve
A cár dolgát elmesélte:
Lefestette lányait,
S hogy mi hiányzik nekik.
Mindent értett a csoroszlya,
A hirnököt kituszkolta.
"Szedd a lábad - így beszélt -
Szaporán hátra se nézve,
Mert kiver a láz fekélye -
A csomagért s a válaszért
Harmadnap kell visszatérned,
S éppen virradatkor - érted?"
Bezárkózott a banya,
Csak úgy izzott parazsa,
Három napon át varázsolt,
Míg az ördög odatáncolt,
Kezében egy ládikó,
Cárleánykáknak való -
Benne bűnös holmik ezre,
Mindannyiunk hő szerelme.
Volt ott méret, szín szerint
Mindenféle-fajta - s mind
Fürtös, elsőrendű, zsenge...
Negyven gyönyörűt legott
A banya különrakott,
Szalvétába bugyolálta,
S bezárta egy ládikába.
Mihelyt kész lett vele, már
Vitte is a gyors futár.
Haladt, míg hajnal világolt.
Majd pihenni s enni vágyott,
És a kiszáradt torok
Jó vodkára szomjazott.
Pontos ember volt, ki tudta,
Hogy mi kell a visszaútra:
Rétre csapta a lovat,
S békén evett és sokat.
A ló legelt. Ő merengett,
Hogy belőle majd a cár
Grófot, herceget csinál.
A szelence mit is rejthet,
Mit küld benne a banya?
Bepislant a résen. Oly kár,
Hogy a zár oly szörnyű jól zár!
Rettentően zaklatja a
Küldöncök kiváncsisága.
Fülét szorítja a zárra -
Mit se hall - s most jő az orr:
S ismert illatot szagol...
Tyűha! Mi ez? Ejh, ki érti?
Nem volna rossz belenézni.
Nem állja meg a futár,
De alig nyílik a zár,
Felröppen negyven madárka,
Lecsüccsen körben a fákra,
S farkát billegetve rázza.
Kétszersülttel csalogatja.
Őket hősünk megriadva,
Morzsát hint nekik - hiába
(Más táplálékuk lehet),
Dalolni szálltak a fára,
Ládában mért üljenek?
Íme, ott egy vén anyóka
Tipeg háromszorosan
meggörnyedve, botosan.
Szólt futárunk földre rogyva:
"Szegény fejem odavan!
Anyaként segíts meg emgem!
Nézd, micsoda bajba estem:
Nem csíphetem őket el!
Hogy ússzam meg ezt? Felelj!"
Felpillantott az anyóka,
Kiköpött és ezt motyogta:
"Disznó vagy, de ne nyivákolj,
Ne ríjj nyögdécselve itt -
Csak AZT mutasd meg nekik,
S mind leszáll akkor magától."
"Köszönöm" - szólt a futár,
Mutatta, s a sok madár
Egykettőre őhozzá szállt,
S elfoglalta kis lakását.
Hogy ne jöjjön bajra baj,
időt sem engedve másra,
Mind a negyvenet bezárta,
S hazaügetett hamar.
A cárlányok ketrecükbe
dugták őket lelkesülve.
Örült a cár fenemód.
S csapott olyan dáridót:
Hét napon át ettek-ittak,
S teljes hónapig aludtak;
A cár kitüntette a
Bölcs tanácsot - a banya
A lomtárból kapta bérét:
Spirituszban egy legénykét
(Oly szép volt, hogy az csoda),
S két csontváz, vipera, béka
Járult ehhez ajándékba...
Ő is jól járt, a futár.
Itt a mese vége már.
Eörsi István fordítása
...és szerencsére kifért
...nem is értem ez miért nem tananyag a középiskolában???!!!
...lehet többen szeretnék Puskint...bár szerintem az Anyegin sem rossz
|
