Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/292343
|
2007-03-08
Várlak. Már megint várlak.
A fene essen beléd, te, te dííínóóó, te kétméteres krampusz, tee, teee – Te szeretett, Te imádott, már megint várlak, mert itt lenne a helyed… így írjon melletted oroszházit az ember, amikor folyton itt sündörögsz, és már megint kipiszkálod a tollat a kezemből… holnap… már csak egyet kell aludni hozzád, nem kell már egy egész napot se kiböjtölnöm!... no jó, egy felet még mindenképp végig kell szenvedni, de kicsire nem adunk. Ha holnap itt leszel, az már olyan, mintha már ma itt lennél velem. Holnap pedig még közelibb lesz, tudom, mert a hülye természetem úgyis elfelejteti velem, hogy idestova fél éve koptatjuk egymást, és már előre számolok vele, hogy holnap mindenhol leszek majd, csak ott nem, ahol lennem kellene... és hogy Réka néha majd könyörtelenül visszarángat a talajra a bokám köré kötözött madzagnál fogva, mert hát nem tehet mást. Reggel majd egy kis lemondó sóhajjal dupla tízórait porciózok ki magamnak – ebédidőre a gyomrom már úgyis felveszi a híres gordiuszi alakzatot, ha akarom, ha nem. Hogy egy falat nem sok, annyi se fog lemenni a torkomon, erre már most mérget veszek. És aztán ripsz-ropsz ott leszel, és én ugyanolyan meglepett arccal fogok felbámulni rád, mint ahogyan a kémiatanárra néztem, mikor letette elém a dolgozatlapot. A tekintetemben azért jóval több melegség lesz, és talán nem sóhajtok fel, hogy „édes aldehidem”, avagy „egyetlen funkciós csoportom” – de az izgalom, az megmarad. A hang akad, a tenyér közepe, valljuk be, nyirkos, ki se látszok a tízkilós táskám mögül… frizura? Dehogy, az sosem volt – egy elég szép méretű szénaboglya lesz csak, meg valahol mélyen alatta én. És persze az első randi és az első csók! Aznap.
Várlak. Már megint várlak. És nem érdekel, hogy két óra vagy három lesz-e, amíg boldog vagyok – nekem az örökkévalóságot jelenti.
|
