Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/73793
|
Osho
1.
Megvilágosodás
Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled függ.
Szerte a világon ezerféle téveszme él a meditációval kapcsolatban. Pedig a meditáció nagyon egyszerű: nem más, mint tudatosság. Nem kántálás, nem mantra vagy a rózsafüzér használata. Ezek hipnotikus módszerek, melyek csupán egyfajta megpihenést tudnak biztosítani, és nincs semmi rossz abban a megpihenésben; ha valaki csak ellazulni igyekszik, akkor éppenséggel tökéletesek. Bármelyik hipnotikus módszer hasznos segítség lehet, de ha az igazságot akarod megismerni, akkor ez nem elég.
A meditáció azt jelenti, hogy a tudattalanságodat tudatossággá alakítod át. Normálisan az elménknek mindössze egy tizede tudatos, kilenc tizede tudattalan. Az elmének csupán egy kis része, egy vékony rétege világos; azon kívül az egész ház sötétségbe borul. A feladat pedig abból áll, hogy ezt a kis fényt akkorára növeljük, hogy az egész ház fényárban ússzon, hogy egyetlen zug vagy sarok se maradjon sötétben.
Amikor az egész ház tele van fénnyel, akkor az élet csoda; akkor az élet varázslat; megvan benne a varázslat minősége. Akkor nem hétköznapi többé – minden különlegessé válik. A profán szentté válik, és az élet apró dolgai olyan hatalmas jelentőségre tesznek szert, amit sosem képzeltünk volna. A közönséges kövek olyan gyönyörűnek tűnnek, mint a gyémántok; a létezés egésze megvilágosodik. Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled függ.
2.
Amatőrök és szakértők
Minden nagy felfedezést amatőrök tesznek.
Rendszerint, ha új munkába kezdesz, nagyon kreatív vagy, mélyen belemerülsz, az egész lényeddel részt veszel benne. Azután lassanként, ahogy alaposabban megismered a területet, egyre kevésbé leszel újító és kreatív, egyre inkább ismétlővé válsz. Ez természetes, mert minél nagyobb szakértelemre teszel szert egy munkaterületen, annál inkább ismétlő leszel. A szakértelem ismétlő.
Ezért minden nagy felfedezést amatőrök tesznek, mert egy szakértőnek túl nagy a vesztenivalója. Ha valami új történik, mi lesz a régi szaktudással? Hiszen éveken át tanult, és mára szakértő lett belőle. Ezért a szakértők sosem fedeznek fel semmit; sosem lépnek túl szaktudásuk határain. Egyrészt egyre nagyobb szakértelemre és szaktudásra tesznek szert, másrészt viszont egyre jobban eltompulnak, és tehernek érzik a munkát. Már nincs semmi új, ami izgalmat jelenthetne a számukra – előre tudják, mi fog történni, tudják, mit fognak tenni; nincs benne semmi meglepetés.
Ezért hát a lecke: Jó, ha szaktudást szerzel, de nem jó, ha örökre megállapodsz mellette. Mindannyiszor, ha úgy érzed, hogy a munkád unalmassá válik, változtass rajta. Találj ki valamit, tégy hozzá valami újat, törölj el valami régit. Légy újra sablonoktól mentes – ami azt jelenti, hogy szaktudástól mentes –, légy újra amatőr! Bátorságra, kurázsira van szükség ahhoz, hogy újra amatőrré válj, de így lesz csodálatos az élet.
3.
Válaszd a természetet!
Mindannyiszor, ha azt látod, hogy a társadalom összeütközésbe kerül a természettel, válaszd a természetet – bármi legyen is az ára. Sosem veszíthetsz.
Mind a mai napig az az álláspont az uralkodó, hogy az egyén a társadalomért van, hogy az egyénnek követnie kell azt, amit a társadalom diktál. Az egyénnek be kell illeszkednie a társadalomba. Ez lett a normális emberi lény definíciója – azé, aki beilleszkedik a társadalomba. Még ha a társadalom őrült, akkor is be kell illeszkedned; akkor vagy normális.
És itt születik az egyén problémája, hogy a természet megkövetel valamit, a társadalom pedig éppen az ellenkezőjét követeli. Ha a társadalom ugyanazt követelné, mint a természet, akkor nem lenne konfliktus. Akkor az Édenkertben maradtunk volna. A probléma azért születik, mert a társadalomnak megvannak a maga érdekei, amelyek nem feltétlenül állnak összhangban az egyén érdekeivel. A társadalomnak megvannak a maga befektetései, ezért az egyén az, amit fel kell áldozni. Ez egy fejetetejére fordult világ. Éppen fordítva kellene lennie. Nem az egyén létezik a társadalomért, hanem a társadalom létezik az egyénért. Mert a társadalom csupán egy intézmény, nincs lelke. Az egyénnek van lelke, az a tudatos középpont.
4.
Egy visszhangos hely
A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretet adunk, szeretet jön vissza.
A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie – nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.
És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra születik, mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik. A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretet adunk, szeretet jön vissza. De ez egy természetes jelenség; felesleges gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban: önmagától történik. Ez a karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit adsz, azt kapod. Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak.
5.
Visszatekintő bölcsesség
Sohasem a másik a felelős. Csak figyelj! Ha bölcs vagy az adott pillanatban, akkor nem lesz gond. De mindenki akkor bölcs, amikor a pillanat már elmúlt. A visszatekintő bölcsesség semmit sem ér.
Ha elveszíted a türelmedet, bosszankodsz és korholsz, azután belátod, hogy feleslegesen tetted, már késő. Semmi értelme – már sérelmet okoztál. Ez a bölcsesség csak álbölcsesség. Olyan érzést ad, „mintha” megértetted volna. Ez az ego trükkje. Ez a bölcsesség semmire sem jó. Amikor éppen megteszed a dolgot, abban a pillanatban, abban az időben kell megszületnie a tudatosságnak, akkor kell látnod, hogy amit teszel, haszontalan.
Ha képes vagy akkor látni, amikor történik, akkor nem is tudod megtenni. Sosem szegülhetünk szembe a tudatosságunkkal. Ha valaki meg tudja tenni, annak a tudatossága nem tudatosság. Valami mást téveszt össze vele.
Tehát ne feledd: sosem a másik a felelős. A problémát az okozza, hogy valami bánt belül. És természetesen nem zúdítod rá valami arra járó idegenre, hanem azt veszed elő, akit szeretsz, aki a legközelebb áll hozzád. Ezért a legközelebbi személy lesz az, akihez újra és újra odahordod, odazúdítod az ostobaságaidat. De ezt kerülni kell, mert a szeretet nagyon törékeny. Ha túl sokszor teszed meg, ha túlzásba viszed a terhelést, a szeretet eltűnhet.
Sosem a másik a felelős. Próbáld ezt olyan állandó tudatossági állapottá tenni magadban, hogy mindig eszedbe jusson, ha azt kezded érezni, hogy valami baj van a másikkal. Kapd rajta magad, és szabadulj meg ettől a gondolattól akkor és ott. És kérj bocsánatot.
6.
Hála
Légy olyan hálás a létezésnek, amennyire csak lehetséges – apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért… a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: ajándék.
Legyen benned egyre több és több hála és köszönet; engedd, hogy ez legyen benned a legmeghatározóbb. Légy hálás mindenkinek. Ha megérted a hálát, akkor hálát érzel azokért a dolgokért, amelyeket társaid pozitívan tettek. Sőt azokért a dolgokért is hálás vagy, amelyeket megtehettek volna, de nem került rá sor. Hálát érzel azért, mert valaki segített neked – ez csupán a kezdet. Majd hálát kezdesz érezni azért is, mert valaki nem ártott neked – megtehette volna; kedves volt tőle, hogy nem tette meg.
Amint egyszer megérted a hála érzését, és engeded mélyen magadba ivódni, mindenért hálás leszel. És minél hálásabb leszel, annál kevesebbet panaszkodsz és morogsz. És ha egyszer eltűnik a panasz, eltűnik a boldogtalanság is. A boldogtalanságot a panasz élteti. A panaszkodáson és a panaszkodó elmén csimpaszkodik. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.
7.
Nevetés
Miért várnál indokra a nevetéshez? Az életnek önmagában épp elegendő indoknak kellene lennie a nevetésre. Hiszen olyan abszurd, olyan nevetséges. Olyan gyönyörű, olyan csodálatos! Mindenféle-fajta dolog együttesen. Egy hatalmas, kozmikus tréfa.
A nevetés a legkönnyebb dolog a világon, ha engeded. Mára mégis nehézzé vált. Az emberek nagyon ritkán nevetnek, sőt, amikor nevetnek, az sem őszinte. Az emberek úgy nevetnek, mintha szívességet tennének valakinek, mintha valamilyen kötelességet teljesítenének. A nevetés mulatság. Nem másnak teszel vele szívességet!
Azért nem kell nevetned, hogy boldoggá tegyél vele valakit, mert ha nem vagy boldog, akkor mást sem tehetsz boldoggá. Egyszerűen a saját kedvedre nevess, ne várj hozzá indokot. Ha elkezdesz beletekinteni a dolgokba, képtelen leszel abbahagyni a nevetést. Minden dolog már önmagában tökéletes ok a nevetésre – nem hiányzik hozzá semmi –, de te mégis nehezen engedsz. Nagyon szűkmarkú vagy… szűkmarkú vagy a nevetéssel, a szeretettel, az élettel. Amint egyszer megérted, hogy a szűkmarkúságot el lehet dobni, átlépsz egy másik dimenzióba. A nevetés az igazi vallás. Minden más csupán metafizika.
8.
Nem-ítélkezés
Ha ítélkezel, megosztottság keletkezik.
Megeshet, hogy éppen mélyen elmerülve beszélgetsz egy barátoddal, amikor hirtelen úgy érzed, szeretnél csendben maradni. Szeretnéd abbahagyni a beszédet, azonnal, a mondat közepén. Akkor hagyd abba éppen ott, még a mondatot se fejezd be, mert az ellenkezni fog a természettel.
De ekkor feltűnik a színen az ítélkezés. Kínosan érzed magad amiatt, hogy mit gondolnak rólad mások, ha hirtelen, a mondat közepén elhallgatsz. Ha hirtelen elhallgatsz, nem fogják érteni, miért teszed, ezért valahogyan befejezed a mondatot. Érdeklődést színlelsz, s végül elmenekülsz. Ez nagyon sokba kerül, és felesleges is. Egyszerűen mondd azt, hogy most nincs kedved beszélgetni. Elnézést kérhetsz, és nem szólsz többet.
Néhány napig talán egy kissé problémás lesz, de lassanként megértik majd az emberek. Ne ítéld el magad amiatt, amiért hallgatsz; ne mondd magadnak, hogy ez nem jó. Minden jó! A mély elfogadásban minden áldottá válik. Így történt – az egész lényed csendben akart maradni. Kövesd a kívánságát! Egyszerűen légy a teljességed árnyéka, és bárhová megy, kövesd, mert nincsen más cél. És akkor hatalmas ellazulást érzel majd magad körül.
|
