Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106112
|
2007-10-16
A LÓ ELŐNYE A TENGER, A BÖLCSNEK LÓ VALÓ, MERT LÓVÁ TESZ AZ EMBER, S EMBERRÉ A LÓ.
´¨)
¸.•´¸.•*´¨) ¸.•*¨)
(¸.•´ (¸.•'*I'm Kriszti!*´¨)
¸.•´¸.•*´¨) ¸.•*¨)
(¸.•´ (¸.•'*
*´¨)
¸.•´¸.•*´¨) ¸.•*¨)
(¸.•´ (¸.•'*╠╣ello!*´¨)
¸.•´¸.•*´¨) ¸.•*¨)
(¸.•´ (¸.•'*
Ha hiányzol, akkor egyszerűen....
0*0
(-.-) becsukom a szemem.....
(\\\")(\\\") és....
Azt gondolom.....
0*0)*0
( -.-)-.- )
(\\\")(\\\")')(\\\") itt vagy velem!!!!
...Klinikai eset...
\\\"Gyűlölöm szavaidat, a hajadat,
S mit érzel
Gyűlölöm ahogy vezetsz,
Azt is ahogy nézel
Gyűlölöm a cípődet,
S ha átjár tekinteted tőle
Gyűlölötem oly heves,
Hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, ha hazudsz
Azt is gyűlölöm, ha nem
Ha miattad nevetek,
Vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm ,
Hogy nem gyűlöllek,
Cseppet sem, szemernyit sem,
Nem gyűllölek én.. \\\"
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
amikor tudod, hogy kár volt még se bánod.
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy eljöjjön, a pillanat,
amikor várod, hogy odadhasd magad.
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
amikor vágyod hangját s szavait.
Amikor nézed mosolyát és két szemét,
amikor néznéd, ahogy nyújtja feléd két kezét.
Amikor nem bírod már és kibuggyannak a szavak,
amikor nem bírod már tűrtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szügséged,
amikor elhiszed, hogy ő is eped érted.
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle.
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
amikor rájössz, hogy miért ne hisz 1x élsz.
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
amikor világossá válik, hogy megeteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy
!!! SZERETEED !!!
Egy tragikus eset, Ami nem rég megesett. Volt egy pár, mely szerelmes, Szívük a szóra engedelmes. Minden nap találkoztak, Az életről együtt álmodoztak, Lassan eltelt a forró nyár, Szívüket hűsítette az ár. A szerelem megmaradt, Bár az idő elszaladt. Egy napon veszekedtek, A dühtől mindketten reszkettek. Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak, A kezek most elválltak. A szél egyre jobban fújt, A lányhoz egy kéz nyúlt. Karját megfogta, Egyre jobban szorongatta. Hiába védekezett, Testével reszketett. Hirtelen elengedte, A szépet elfeledte. A lányt erősen megütötte, Akkor szívét is eltörte. Gúnyosan mondta: nem kellesz, Miattam többet nem szenvedsz. Soha többé ne keress, Engem Te ne szeress. Megbánod, amit velem tettél, Hogy ellenem vétkezni mertél. A srác a földre esett, Szavakat keresett? Kérlek ne féljél, Pár perce még szerettél. A lábai elé borult, Hibájából okult. de a lány meg nem bocsátott, Szavakkal átkozott. Könnyek futottak végig az arcán, senki sem tudott segíteni bánatán. Elindult hazafelé, Csendesen nézett maga elé. Otthon a szobájában sírt, Könnyeivel nem bírt. Úgy döntött nincs miért élni, A világtól nem akar félni. Elvesztette szerelmét, Vele együtt az életét. Levelet írt, Közben pedig sírt. Ekképp fogalmazta meg gondolatait, A rég elmúlt álmait. Megbántottál Kedvesem, Tönkretetted szerelemem. Nincs miért élnem, Már a boldogságot nem remélem. Ha majd értem szólnak a harangok, Tudd, hogy most is Rólad álmodok. Szívemet megsebezted, Lelkemet rég elvetted. Utolsó napomon nem leszel velem, Fájni fog ez nekem. Egyedül teszem meg az utolsó lépést, Érzem belül a halálnak tépését. Síromhoz ne merj közel menni, Se könnyeket ejteni. Ha majd egyszer hiányzom, Már nem haragszom, Gyere majd ki, nézd, mit tettél, Tudom, hogy sose szerettél. Mindig is imádni foglak, Egyszer új világba hozlak. Befejezte a levelet, Aláírásként egy könnycseppet ejtett. Vitte csendesen magával, De nem találkozott a halállal. Felmászott egy szikla tetejére, Szüksége volt minden erejére. Utolsó pillantást vetett a tájra, Emlékezett a szerelmes vágyra. Könnyei patakként szaladtak, De ki nem apadtak. Érted teszem, életem, elveszem. A Nap szomorúan nézett, Az Ő szíve is vérzett. Lassan zuhant a mélybe, Senki se látta a csendes éjbe. Még most is üvöltötte szeretlek, Soha nem feledlek. Lelke a magasba szállt, Az angyala a felhőn állt. Meghalt érte, Pedig senki nem kérte. Meghalt!- a szél vitte, A srác el nem hitte. Nem ment haza többé, A nyugalom az ővé. Barátai napokon át keresték, Hisz ők mindig is szerették. Egy csendes este megtalálták, De már vérben fagyva látták. Kezében a levél megcímezve, Szíve el volt vérezve. Az írás olvashatatlan, Szíve hontalan. Egy őszi napon eltemették, Végleg elengedték. A koporsó hideg mint a jég, Érte sírt az ég. Valaki a kapuban várt, Nem felejtette a szerelmes nyárt. Talpig feketében, Szerelme emlékében. A temetőben csendben állt, a szomorúság a szemében hált. Még most se tudja elhinni, Hogy szerelme mért akart elmenni? Végleg eltűnt, itt hagyta, Szívét a halálnak adta. Csendesen a sírhoz lépett, A fájdalomtól lelke égett. A szemei bánatosak, Az álmok fájdalmasak. Kint állt, de meg nem tudott szólalni, Szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni. Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól, Nem értette, hogy már minden holt. Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett, S belül szerelméért reszketett? Órák teltek el végül elmondta: szeretlek, De érted már semmit se tehetek? Mért hagytál egyedül, Csend csak fájdalmat szül. A csendben egy hang suttogott, Az Ő hangja szívében búgott.. Azt hitte csak képzelődik, Csak a hangjára emlékezik. Előlépett egy angyal, talpig fehérben. Szíve még égett a pokol tűzében. Tudtam, hogy eljösz értem Szerelmem, Gyere fogd örökké az én kezem. Azt hittem, el tudlak majd itt feledni, De lelkem súgja Téged kell szeretni. Ezek voltak az utolsó szavak, Ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak. Jött a reggel, mennie kellett, Kedvesétől könnyes búcsút vett? A srác könnyei csak folytak, Szívéhez az ördög angyalai szóltak: Vedd el az életed, Hisz még, mindig szereted. Megtette. Az életét elvette. Vére a földre hullott, Szíve csakis hozzá húzott. Újabb temetés, újabb könnyek, Az angyalok ismét eljöttek. Megölték magukat egy szerelemért, Meghaltak egy szebb életért...
~\"Találni egy srácot aki gyönyörűnek hív, nem csupán csinosnak,
Aki felhív amikor bele vagy esve,
Aki veled fekszik a csillagos ég alatt és a szívverésed
hallgatja..
vagy csak azért fennmarad, hogy lássa ahogy alszol..
Várni egy srácra aki homlokon csókol,
Aki még akkor is meg akar mutatni a világnak amikor csapzott vagy,
Aki a barátai előtt is fogja a kezed,
Aki úgy gondolja hogy smink nélkül gyönyörű vagy,
Várni rá, aki mindig emlékeztet rá hogy milyen szerencsés hogy vagy neki,
Várni az egyre, aki a barátaihoz fordul és azt mondja:
\"Igen, ő az.\"~
„A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad.
Így lesz a mi szerelmünkkel is. Maktub /meg van írva/ - mondta.
Ha a Történeted része kell , hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.”
Eltűnt már minden, miről álmodtál
Széthullott lassan, mint egy kártyavár
Nem kell a szép szó, itt már senkit sem vár
Úgy érzem elkéstünk és lázadnál, holnap már
Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól ...
Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél ...
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz
Emélkül mit mondhatnék? ...
...
Nem kell, hogy eltitkold, mi a lelkedből szól(t)
És nem kell szégyelld azt, mert mind értünk volt
Végül már nem hittem hogy van választás
Érzem, hogy bölcsebb lettem, nem fáj már: mondd good-bye...
Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó ;
Az élet nem mindig pont rólunk szól!
|
