Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/106112
|
2008-02-20
Egyszer véget ér…
Egyszer véget ér a tüzes szerelem, egyszer véget ér a lángoló érzelem. Szeretni valakit, ki még kezed sem érintette, csókolni valakit, kivel csak képzeletben beszélgetel.
Képzeletben veled van, s egyszer vége az álomnak.Vége az álomnak, már csak valóság van.S hogy az álmok ne omoljanak szerte, jelen vagy szememben, s érted esedezem.
Miért nem vigyáztad éjjel álmomat? És miért nem csókoltad képzeletben ajkamat? Már véget ért az álom és a valóság, de szívem mélyén, érzelmet még találsz.
Vége… már mindennek vége… érzéseim még megvannak, s csak érted élek. Ha csak levegő volnál, nem lélegeznék, nehogy elveszítselek, mert levegő nélkül semmit sem ér az életem.
Túlkell lépnem, belátom, de örökké szívemben őrizlek, ha szerelemként már nem szerethetlek, bennem élsz örökre!
KIUTAM KERESEM
Ne haragudj, ha nem válaszolok
Hisz magammal szembe fordulok
S a tükörből vissza nem én nézek
Magam árnyékaként, nézd, élek
Nem hiszek el, semmit körülöttem
Mindazt, mi voltam, elvesztettem
Nem hiszem már, hogy fent a fent
S mikor kimondom, lent az a lent
Számomra megváltozik most a világ
Minden felvesz, egy új perspektívát
Nekem nem kell, már a szó szerelem
Ezzel, kegyeit kire, vágyom sose lelem
Nem hiszem, hogy a csillagok ragyognak
Hogy, fényükkel értünk ábrákat alkotnak
Nem hiszem, hogy a szerelem elsöprő vágy
Inkább elhiszem, hogy álmom helye az ágy
Nekem senki ne mondja meg, mikor mi a jó
Most keresem a helyem, minden olyan fájó
Nem tudom, hol vagyok s Te éppen hol jársz
Azt se tudom, hogy vágylak-e s Te is vágysz?
Amikor álmomban megjelensz, Te azt átéled?
Vagy egyoldalú képzelgéssel vetek reggel véget
Annak a reményemnek, hogy értünk szólt az éj
Betakart minket, s én szóltam feléd, -édes, ne félj-
S Te hozzám léptél gyorsan, kapaszkodtál belém
Én átöleltelek, s együtt repültünk a vágy fellegén
De, számomra az álom, nem a megélt igaz életem
Minden pillanatát, az akaratom nélkül is elfeledem
Keresem helyem, senki ne mondja, mit kell tennem
S azt se, hogy új életemhez mit kell majd elfelednem
Most hozzám senki se szóljon, elhagytak az álmaim
Kirakós játékként, az új életem részei lettek társaim
Majd szólok, ha megtaláltam, a hozzáigazított fejem
Ebben a kifordult világban, még nem találom helyem!
|
