Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/276447
|
Ígérem...!
Vannak percek, melyeket csak Neked szentelek,
Vannak érzések, vannak gondolatok, melyek
Csak Téged érintenek, vannak bizsergető, édes
Érzéki hullámok, melyek csak Tőled jönnek.
Vannak halk sóhajok, melyekkel füledbe hatolok,
Vannak jövőből csengő kincsek, melyek csak
A mi érzékeinknek csiklandozva, csendülnek
Vannak szerelemtől mámoros beláthatatlan
Távlatok, egészen a csillagokig, és azon túl.
Vannak kíváncsi várakozással teli álmodozó
Éjszakák, hol a remény repül messzire,
Kutakodva Lényedben, lejátszva egy-egy
Romantikus percet, mikor szemed tüze,
Lágy melódiában mereng tekintetembe,
Ilyenkor megáll a pillanat, ajkad, ajkamhoz
Lágy, gyengéd csókkal összeforrva tapad.
Egy-egy komikus szituációt, is elképzelek én,
Mikor egyszerre látjuk meg a pillanatban a
Humor hordozta csettintő kacagást,
Szavak nélkül értjük. Egymás szemébe
Nevetünk, jó kedvünk gerjeszti egymás
Vidám hangulatát, és egy csók zárja sorát.
Egy-egy drámai pillanatot is látok, mikor
Haragod megrebben, felpattan, de ettől
Oly vadítóan férfias bika leszel, hogy én
Csak gyönyörködök belül, és hagyom
Hogy a hév, mi kilendült elszálljon a
Légbe, és ekkor csakúgy önkéntelen
Fejedhez vágom: „Mit képzelsz Te
Magadról, azt hiszed, Te vagy az Isten?”
S ekkor mindkettőnk haragja röhögésbe tör,
Felkapsz, az ágyra dobsz,
És vad szenvedéllyel csókolsz.
Így hát, mindig, minden rendben.
|
