Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/276447
|
Ezt érzem=[♥
Mikor a szemébe nézel,s tudod,hogy ez már nem olyan,mint régen,mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen...Mikor rá nézel és arra gondolsz amikor megcsókolt és megölelt és szép szavakat súgott neked, de tudod,hogy már nem lesz többé ilyen,nem öleli át a tested,nem csókolja a szád,nem símitja a bőröd,pedig akarod és tudod,hogy ő is akarja,de nem lehet...Mikor rád mosolyog,de már nem úgy,mint régen egy forró csók után...Most nem úgy,most csak talán örül,hogy lát,de a mosolya mögött már nem az van,mint azelőtt....Csak nézitek egymást és megfagy a levegő...csak ölelnéd és csókolnád és elmondanád neki,hogy fontos neked,hogy hiányzik,ha nincs veled...de nem lehet,kirohannál,hogy sírj,hogy üvölts,mert nem lehet a tied...de csak összekuporodva ülsz és hallgatod őt,hallgatod miről beszél,figyeled őt, a mozdulatait,a szemét,a bőrét,a száját,a haját,a karját amivel nemrég még téged ölelt és a szívedbe mar a fájdalom,mert az a szem már nem fog úgy rád nézni,mint azelőtt,már nem dúrhatsz bele a selymes hajába,már nem érintheted a bőrét,már nem csókolhatod a száját...már nem,soha többé...de mikor utoljára érintett,ölelt és csókolt azt nem felejted el,egyetlen percet sem felejtesz el abból amit együtt töltöttetek és,ha csak rövid időre is,és még,ha titokban is melletted volt, a tiéd volt,még,ha nem is egészen,de bele sem gondoltál,hogy ez az utolsó csók,az utolsó ölelés,talán akkor jobban magadhoz szorítod vagy hevesebben csókolod meg,ha tudod,hogy ez az utolsó alkalom...De nem gondoltad végig...féltél...és iszonyúan fájt...Mit kellett volna mondanod neki? Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak,amelyekre annyiféle választ adhatnál,de nem találsz megfelelőt...Nem tudod mi lett volna,ha...talán semmi,mert a sors dönti el,hogy kihez ad hozzá és,hogy kit vesz el tőled...Már csak a ropogásokat hallod, a szíved ezer apró darabra tört...talán így kellett lennie...ha az eszedre hallgatsz ez volt a helyes,mert teljesen mások vagytok, más életkor,más város,más célok,más légkör,más múlt,más jövő,de vágytok egymásra,a szívetek egymásért kalapál...boldogok vagytok együtt,de ez hosszú távon elég? Tudnátok élni egymásért és egymásnak? Hoznátok áldozatokat a másikért? És a legfontosabb: megérné???Nem tudod,csak abban vagy biztos,hogy bele szerettél és,hogy akarod, úgy ahogy van, mindenestől, bármilyen nehéz lesz...akarod...de neki több vesztenivalója van...a szíve szerint veled lenne...de az esze ellenkezik...és Ő bármilyen nehéz is az eszére hallgat...Nem tehetsz ellene semmit,nem öregedhetsz 10évet,nem végezhetsz el 3iskolát,nem vehetsz házat,autót,nem szerezhetsz tapasztalatot,nem teheted...pedig megtennéd érte...Érte mindent! Neki mindez megvan...de neked meglesz? Nem tudod mit hoz a sors...talán még egyszer valahol,valamikor...és lesz még egy csók és még egy ölelés...ennyi vagy talán több? Nem is sejtheted...Csak az időre vársz,hogy az majd segít és eldönt mindent...De még mindig fáj...látnod kell...senki sem tudhatja körülötted,hogy megveszel érte...csak kopognak a széthullt szíved darabjai...és csak a remény marad...a remény,hogy egyszer csörög a telefon,ő hív vagy jön egy sms vagy egy e-mail,hogy "Hiányzol"....hogy egyszer láthatod még úgy,hogy nincs ott senki más csak Te és Ő és akkor elmondhatod azt amit eddig nem...hogy fontos,hogy érte élsz,hogy mindent megadnál neki,amit csak kér...vagy nem is mondanál semmit,csak a szemébe néznél mélyen,igazán,s talán egy pillanat eldöntené a sorsotokat...rájönnél,hogy akar-e még,hogy van-e még remény,hogy élhetsz-e érte vagy el kell felejtened őt örökre...Most a szíved darabjait keresed...össze akarod rakni,hogy újra tudj örülni...ő egy érintéssel összerakná...de nem csörög a telefon...nem jön az sms...A remény marad csak,a türelem,csak lopva figyeled...hiszen a sors dönti el,hogy kihez ad hozzá és,hogy kit vesz el tőled....Így Te is a sorsra bízod...úgyis Ő dönti el!!!
|
