|
Kómár Viktória naplója
Hahóöcsi [61757 AL], gazdája Kómár Viktória
2008-02-25
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/61757
|
2008-02-25
„Így kell ezt csinálni. A testeden belüli üresség könnyebbé válik, mint körülötted a levegő. Lassacskán a semminél is kevesebbet kezdesz nyomni. Becsukod a szemed; széttárod a karod; hagyod, hogy elpárologjál. És aztán, apránként, felemelkedsz a földről. Így.”
(P. Auster)
Tényleg én vagyok az, akire ráillik a versike?
("A báj és a jellem,/A külcsíny és kellem,/Szenvedély és szellem,/Ez teszi Őt, a Nőt! ")
Nem érzem... Szeretném, de nem megy... Sajnálom...
Még van közel egy órám sorakozóig.
Mit csináljak? Ide sem tudok mit írni már... Igaza van kicsi tevém egyetlen férjének egyetlen gazdijának: már csak olyan ál-vidámak a leveleim. Teljes letargiában vagyok és nem tudom az okát. Vagyis azt hiszem, tudom, csak jobb az ellenkezőjét hinni. Már a reményeim sem valódiak, és ez a legnagyobb baj.
Ma megint az objektumot kell őriznem, miközben kint ragyogó napsütés van... Ajaj... Lehetne sétálni, a padokon ugrálni, fa alatt pörögni, mérleghintázni és kavicsokat rugdosni... Milyen jó is lenne!
Szombaton sirályokkal társalogtam. Félelmetes volt! Meg plédbe bújós helyen is jártam, ahol lehet iszogatni és eszegetni és ha fázunk, bebugyolálhatjuk magunkat egy kockás plédbe. De én nem ültem be oda, csak láttam. Naon szeretnék ott eszegetni és iszogatni és én biztosan fáznék, csak azért is, hogy bebújhassak a pokrócba.
Na, még eszek egy kis paradicsomlevest, aztán sorakozok és átveszem ezt a nagyszerű szolgálatot!
„Egyszer egy szép, de elgyötört ember aprócska tükröt ajándékozott nekem, és a fülembe súgta, hogy ebbe a tükröcskébe nézett bele az édesanyja utoljára a halála előtt.” (B. Hrabal)
|
Problémás tartalom jelzése
|
