Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/61757
|
2008-10-13
Hajaj... Van igazi Naplóm, olyan igazi lányos, de ott nem megy. Nem tudok feloldódni. Úgy látszik, nekem jót tesz a nyilvánosság.
Kicsi is meg nagy is, mint az autó a reklámban. Kint is meg bent is, mint a nyári zápor alatt. Előtte is meg mögötte is, néha meg utána, mint a tömeg. Össze is meg vissza is meg szét és szerte is mint a tej és a banán a turmixgépben... Na jó, ennek semmi értelme, igaz?
Minden megváltozott. Felnőttem, de nem jó. Utálom! Jó volt csak félig felnőttnek lenni, amikor éreztem, hogy igen, nő vagyok, de van aki vigyáz rám, van aki küzd értem, van, aki küzdelemre bír, van aki fogja a kezem, van kihez hazamennem.
De már nem és nincs és semmi. Már egyedül vagyok még ha nem is. Minden elmúlik és ezt utálom. Minden természetes lesz és olyan egyszerűnek tűnik, pedig nem az csak mindenki azt akar belőle csinálni amitől igazából még nehezebb lesz.
Miért múlik el a szenvedély, az az iránti vágy, hogy megfeleljünk a másiknak?! Persze ez nem azt jelent, hogy meg is kell felelni, ez nem elvárás, de vágynak lennie kellene, mert elmúlik a varázs. Miért múlik el?! Mert nem is akarjuk, hogy megmaradjon. Feladjuk, ha már megvan az olyan jó és egyszerű és ezért természetes és így semmi értelmének nem látszik, hogy tovább akarjuk... Velem van a baj? Hogy én mindig tovább akarom? Hogy én mindig ugyanúgy küzdök, hogy meg is tartsam, mint amikor azért tettem, hogy megszerezzem? Nem azért, mert kell, hanem mert nálam ez természetes és élvezem.
Na jó, tényleg én vagyok defektes... Ilyen mégegy a világon nincs. Ahogy nincs varázslat sem. Nem csak elmúlik, hanem nincs is. Nincs rózsaszín babaház, nincs kék ég bárányfelhőkkel, alatta zöld fűvel, nincs hegyi házikó hideg széllel és napsütéssel, nincs semmi, ami olyan, mint a mesében.
Pedig szeretem a meséket. Szeretek randizni, szeretek meglepődni, szeretek padokon sétálni és színházba járni.. Szeretek úgy élni, mintha mese lenne az élet és varázslat.
Ez nem pénz és nem idő és nem hely kérdése. Ez csak a szabadságé és a fantáziáé. A nyavalygós beszéd, a viták és a vádaskodások helyett. Ennyin múlna a mese, a varázslat. De ez nem az a világ. Nincs álomrandi, nincs önzetlenség csak viták, gyűlölködés és az empátia teljes hiánya.
Ezért rossz felnőttnek lenni. Mert a gyermekkor sem feltétlen csodás, én tényleg tudom, de akkor még el lehet hinni - és minél nehezebb a gyerekkor, annál erősebben -, hogy ÉN majd megváltom a világot... Aztán szép lassan ráébredsz, hogy nem megy, mert felnőttél és ugyanolyan gyerekes, antiszociális bunkó lettél, mint mindenki...
A mese meg ott van a könyvekben - nesze neked, ha annyira kell, és - ha még előveszel néha más könyvet is a tananyagon kívül...mert az KELL...
Ha még tudod, mi az a mese és a varázslat...
|
