Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/252680
|
2008-04-13
Az a jó a naplóban, hogy olyan, mintha másnak írnád, nem annak, akinek valójában szól. És ez könnyít azon, aminek ki kéne jönnie. Áttekinthető. Na, akkor én is megpróbálom, hátha érted...
Fáradt vagy, nem találkozol a legjobb barátoddal, elhanyagolsz másokat és a tanulást.
Képzeld, én is fáradt vagyok. Tudniillik tele vagyok különórákkal, színkörrel, testvérekkel. Alig tudok felkelni reggel, szédülök. Azonkívül VALAMI miatt alig tudok koncentrálni. Bukásra állok matekból, de nem szóltam róla senkinek, mert egyedül kell megoldanom. Ugyanis, ha kitudódik, eltiltanak a kedvenc tevékenységemtől. Tehát magamnak kell megoldani. Azonkívül Hannababát se láttam az elmúlt másfél hónapban, csak kétszer, pedig itt lakik egy köpésre. Mindenki panaszkodik rám, hogy nem figyelek oda. "Berta, rossz szerelmes vagy. Nem figyelsz oda senkire, csak magadra, csak a Petiddel foglalkozol."
Ugyanaz, mint nálad.
Csakhogy, egy kapcsolatot is ápolok. Egy kapcsolatban az volna a lényeg, hogy ami időt lehet, az együtt kell tölteni. Kihasználni. Mintha holnap már meghalnék. (Anyai ágon egy csomóan haltak meg mellrákban, a családomban.) Szóval, valahogy úgy, mint a kérész a Vodafone-reklámban. De te fáradt vagy. Én is. Gondod van az utolsó pillanatban kavarással. Ha neked váratlanul elmaradt valamid, én azonnal ugrottam, ha hívtál. És ha neked nem lenne otthon anyád egy napig, és szólnál róla, azonnal kapnám magam és buszra szállnék. Ha fáradt vagyok, ha tanulni kell, ha nem. Az öcsém egyszer egy évben nincs itthon hétvégén. És te a véletlenre bízod, hogy feljössz-e. Pontosan tudod, mit mondtam volna msn-en! És én nem bíztam volna a véletlenre, felhívtalak volna! Ráadásul, utána még a pofámba is vágod, hogy nem ért neked annyit, hogy ne bízd a véletlenre. Pedig, mióta beteg voltál, pontosan tudod, hogy az idegesít a legjobban, ha a levegőben lebegteted a találkozást. Mert reménykedek. Mert másra se tudok gondolni, csak Rád. Randiról randira élek. És négy nap telik el, mire újra látjuk egymást, ezt te is tudod. Ennek ellenére nem ért neked annyit a szombat, hogy biztosra menj. Elgondolkodtató. Ez csak dühít, ezért a fejembe veszem, hogy nem gondolok rád és nem írok neked az alatt a négy nap alatt. Egyrészt, mert leírni sokkal rosszabb, mint elmondani, legyen az msn, vagy iwiw, bármi: Csak jobban hiányzol tőle. Másrészt, mert tudom, hogy a dühöm az alatt a négy nap alatt végig a testemben kering majd, amíg nem látlak. Ha írok neked, csak rád zúdítom. Ha észrevetted, MINDIG én kezdeményeztem a problémamegoldást, ha összekaptunk én kezdtem békülni, bocsánatot kérni, én tettem érte. Mostantól nem így lesz, mert úgy látom, hozzá vagy szokva. Nem szabadna rád gondolnom, mert csak szenvedek tőle. Mégis ez a fő tevékenységem…
Ezeken kívül is, sokat teszek ezért. Kimegyek eléd és elkísérlek a buszhoz, hogy az első pillanattól az utolsóig együtt lehessünk. Kora reggel felkelek a szobámat szőrteleníteni, takarítani, macskát almozni. Még a macskámat is kivágom a kedvedért, pedig szeretem őt és szemétségnek tartom csakúgy kirakni. Intézem az öcsém másra való rásózását, erre néha rámegy pár jobb jegyem. És még arra is odafigyelek, hogy mikor veled találkozom és rohanok hozzád, -mert mindig időzavarban vagyok, és néha rekordidők alatt kell elintéznem a dolgaimat- hogy jól nézzek ki, meg legyen mosva a hajam, jó illatom legyen és a szürke melltartóm legyen rajtam, mert az bírja a strapát…
ÉS TE NYAFOGSZ? Nem érdekel, ha az ágyamon döglesz, bealszol, meg ilyenek. Csak legyél ott. Alva vagy ébren, mindegy. Ja, mellesleg 21 éves vagy, te szabod meg, mikorra érsz haza. Ha tovább maradsz, még meg is etetlek, jól főzök. Szerdán például… másnap nincs is dolgod. Utálom a pillanatokat, mikor a sötétben az órádon próbálod kisilabizálni, hány óra, én meg a fogaimat összeszorítva várom a diagnózist, vajon van-e még öt perced. Aztán elkezdesz villámgyorsan öltözni, cipőt kötni, és máris az utcán caplatunk… Komolyan mondom, meg is vacsoráztatlak. Nekem megéred mindezt a fáradtságot. Ugyanazokat, amik nálad is megvannak, és ami van még pluszba.
Szóval nem azér’ a húsz fillérér’ de nagyon jó barátnő vagyok, még pénzbe is alig kerülök és megteszek mindent, amit tudok, amit az erőm enged. Ha nem tudod értékelni, akkor szerdán a hosszú szünetben egyből hazahúzhatsz és szophatod otthon a tejszínhabot, csorgathatod a nyálad a mikrogazdaságtan füzetre, vagy amit tetszik. De én csak addig vagyok odaadó, amíg értékelik. Amíg van miért. Képzeld csak el, mi lenne, ha nem így csinálnám. Ha leszarnám és rádhagynám a kapcsolatunk ápolását. Nagyon könnyem megtehetném. Akkor szétesnénk.
Gondold meg.
Fontos: Kiismernem téged. Hát persze. Azon vagyok. De ahhoz hagynod is kell, hogy feltérképezzelek.
Ja, és ami Juditon volt... az "necc".
|
