Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/50420
|
2008-04-14
Sötét, szürkés világban voltam, színjátékot játszottunk, az egyik főszereplő voltam, izgultam, nem tudtam a szerepem, csak két instrukciót kaptam: táncolj Vele, majd csókold meg! Istenem, Őt, pont Őt, megijedtem, rémült voltam, mégis, óriási siker volt. Imádtuk egymást. Felébredtem, kisgyerekként feküdtem az ágyban, álom volt csak...
Kellemesen hűs, tiszta a levegő, friss, mert még épp eső után vagyunk. Elzárt, a külvilág számára ismeretlen helyen vagyunk, barna színek, meleg árnyalatok, diszkrét és alkalomhoz illő zene szól, talán citrus illata érződik. Pont ahogy elképzeltük. Ő meztelen, én mögötte ülök, nem úgy beszélünk, ahogy elterveztük, nem kellenek szavak. Megértjük egymást. Nincsenek kérdések, nincsenek jó válaszok, csak érzelmek, tettek. A fény csak halványan világít, talán gyertya fénye rebeg a nyitott ablak mellett. Csodálatosan szép. Én csak nézem, eltűnődök, Ő meg hagyja magát. Én megérintem, Ő válaszol. Hosszú, lassú, örökké tartó érintés, soha szünni nem akaró érzés. Először csak a hátát, a derekát, majd karjával átfonja a fejem, én nyakát csókolom. Tökéletes minden mozdulat, minden tett, minden érzés. A szél hűs levegőt hoz, Ő megrezzen, én csak jobban ölelem. Nem fázik, nem fél, szeret, más nem is érdekli...
Békásmegyer, végállomás... Francba, le kell szállni...
|
