|
Angithia naplója
távkapcsoló [135434 AL], gazdája Angithia
2004. szeptember 27.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/135434
|
2004. szeptember 27.
A halott fiú dala
Csendből fogant, telve csenddel
Barátom, a tökéletes koncert
Élni -- s halni -- oly sokmindenért érdemes
Bárcsak szívem otthonra lelne
Mit el nem mondhatsz, énekeld
Mit el nem játszhatsz, elfeledd
Sietve fulladj gyönyörű szemekbe
Sétálj költészetemben, e haldokló zenében
-- Szerelmes levelem ... senkinek
Egy jobb világért ne sóhajts soha
Azt már más megírta, eljátszotta, elmondta
Dalom minden gondolata
Mind, az éjt áhítja
Szólítottam a sötétséget, szólítottam a szüzet
Meghaltam a szépségért a kertben
Építettem királyságot, kerestem a bölcsességet
Belebuktam, hogy isten legyek
Egy jobb világért ne sóhajts soha ...
"Ha e sorokat olvasod, ne a kézre emlékezz, mely őket papírra vetette
Csak a versre emlékezz, a költő bánatára, mely könnytelen
Mert erősségét én adtam -- s ez egyetlen erősségem
Vigasztaló otthon, anyaöl, az örökkévalóság ígérete
Ott, hol a szerelem örökké ismeretlen érzés maradt nekem
Az édes zongora írja meg élettörténetem."
"Taníts a szenvedélyre, mert félek, kihúnyt bennem
Mutass szerelmet, öleld át az elveszettet
Oly sokat akartam adni azoknak, kik szeretnek
Sajnálom
Az idő majd választ ad (erre a keserű búcsúzásra)
Életemmel nem szégyenítem meg többé se magam, se titeket
S te ... bárcsak többé ne éreznék irántad ..."
Egy magányos lélek ... Óceán lélek
|
Problémás tartalom jelzése
|
