Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/66380
|
Végkimerültség
Hát igen... Akivel nem tartom rendszeresen a kapcsolatot az nem tudhatja hogy mostmár itthon vagyok. Végre! Vagyis..ez olyan cseberből vederbe... Hazajöttem a kinti évvégi hajtásból érettségizni... Juhú itthoni hajtás! Egy régi barátommal se találkoztam azóta, mert egész nap itthon próbáltam visszaállni az itthoni időre és készülni a sokmindenből... Ha meg kimozdultam a házból akkor csak az iskola és a szobám közöt közlekedtem, kocsival... De már csak a szóbelik vannak hátra, addig is tartja bennem az életet a sok jó zene és Koira.
Megj.: a sok jó zenére Koira szoktatott rá és őt meg egy barátnője, szal köszi mindkettőtöknek mindent, mert nem is tudom hogy bírnám ki, még akkor is ha utóbbi hölgyeményt még életembe nem láttam, csak hallottam róla.
Nah a lényeg az hogy csak kitartás mindenkinek, már nincs sok ebből az iskolának nevezett mészárszékekből. Én meg mehetek egyetemre.XD
Módosítás: Néhány haver közkívánatára ittvannak a jó zenék ABC sorrendben: Amon Amarth, Apocalyptica, Echo of Dalriada, Eluveitie, Ensiferum, Fintroll, Haggard, Iced Earth, Korpiklaani, Therion, Turisas, Tyr, Wintersun (+Nightwish de azt szerintem mindenki ismeri)
Módosítás módosítása: Hányan vannak még aki ezekből legalább egyet ismer vagy már halott róla, esetleg meg is hallgatott egy számot?
Módosítás módosításának a módosítása: Nightwish (meg talán Apocalyptica) kivételével...
Módosítás módosításának a módosításának a módosítása:
Újraírtam az adatlapom, ha valakit érdekel a régi akkor alább olvashatja:
Kellemes további napot minden idevetődőnek. Nemnagyon akarok ide egy anekdotát írni, hisz vajmi kevesen vannak akik végigolvassák. Eddig egy gimnáziumban tengettem abnormális életemet egészen június közepéig. Akkor ugyanis nagy elhtározást tettem. *dobpergés* A cserediák programmal kimentem amerikába tanulni. A szüleim persze kitörő lelkesedéssel fogadták, valószínűleg azért, mert másfél évig a színemet se fogják látni. Két dolgot sajnáltam csak itthagyni: a barátaimat meg a farkaskölykömet. De az élet már csak ilyen. Visszatérve a cserediák programhoz... nem is lett volna ezzel az egésszel akkora probléma ha lett volna diák akivel cseréljek... Így már egy kicsit bonyolódott a helyzet. Szállásom az ugyan nem volt de az iskolába már megvolt a helyem. Hű de jó nekem! Személyszerint ha fordítva lenne akkor annak jobban örülnék. Így most kanadában lakok a család egyik barátjánál, negyed kontinensnyire a leendő iskolámtól (Majd ha elkezdődik a suli a koleszban fogok lakni, elvileg...). A sok herce hurca alatt két dolgot megtanultam: tarts amerikában egy jó barátot, mert ha kimész és nincs hol laknod akkor elcsövezhetsz az illetőnél egy darabig, a másik meg az hogy az időeltolódáshoz nehéz hozzászokni. Pozitívuma: fél napnyi utazás és másik félnapnyi várakozás után láttam egy egész farkasfalkát és egy jót beszélgettem egy indiánnal, jah és felmásztam egy kb. 10 méteres fenyőfára egy medve elől, de mint utóbb kiderült az a medve idomított volt és nem állt szándékában bántani, ámbár ezt nehéz elhinni egy két méter negyven centis teli torokból bömbölő izomtomegről. Ha eljutottál idáig akkor gratulálok! Ha tovább olvasod akkor... biztos sok időd van. Két szentigaz mondás bizony itt is él ám! No.1.: Illa berek, nádak erek, a motorosok jó emberek! No.2.: A rock örök és hallhatatlan. Éljen a motoron száguldás és a Rock'n Roll! Pech hogy a motoromat nem hozhattam magammal, cserébe van itt egy berozsdásodott kotlókergető. Nah midegy... Jó sok minndent írtam ide. Ennek két oka van: nincs jobb dolgom és imádok írni. Főleg meséket és történeteket. Meg zongorázni imádok még. Amióta elérem a lábammal a pedálokat és a billentyűket azóta kínzom a zongorát. Állítólag jól megy (naná hogy nem fogom itt fényezni magam azzal hogy hány zongoraversenyt nyertem meg ...) Nem írok már többet, mert már azon is csodálkozni fogok hogyha valaki eljut idáig. Legalább írni nem felejtek el magyarul...
|
