Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/7528
|
első műtétem 08/07/08
Milyen felvágosan nagyzoltam, hogy velem minden nap történik valami extra dolog, amit bevésehetek örökre az emléklapjaimra.
És tessék semmi. Szimpla egyszerű munka nap, de se baj haladjuk vissza felé az időben a mesélésben. Ki kell mindenki ábrándítsak, hogy kompromitálló dolgokat nem fogok írni, nem akarok senkit, de legfőbbképpen magamat kellemetlen helyzetbe hozni. :)
Mint már említettem a bicikli lopás előtt olaszban voltunk nyaralni anyósomékkal, négyesben. Jobb volt mint mire számítottunk, presze ez előtt egy hétévégét együtt töltöttünk, Komáromban? Már nem emlékszem. De most jut eszembe, hogy időrendben a kettő között volt életem első műtétje. Amit rólam tudni kell, hogy én félek mindentől, ami orvoshoz kapcsolódik, például a TŰ. Kedden reggel bementünk a kórházba, és mivel I-es típusú diabéteszem van, amihez hozzá tartozik a szoros étrend, mondhatni percre pontosan, így infúzióban kaptam meg a cukros oldatot, mert se inni, se enni nem lehetett a műtét előtt. :) Na már azzal feszélyeztek, hogy bennem lesz órákon keresztül egy tű. Ráadásul tudtam, hogy az infóziótól elkezdek majd fázni. Egyébként is hideg vérü vagyok, de ez még rá is segített. Na de nem is az elő készületek a lényeg. várakoztunk a kórterembe, hogy mikor mehetünk, illetve mehetek fel a műtőbe, persze én már bögtem egy sort, hogy én nem akarom meg minden. :) Mire a drága férjem közölte, hogy hisztis picsát nem visz haza. Hiába próbáltam abba hagyni a sírást, a könnyeim csak potyogtak. Ha jött valaki idegen, akkor persze sikerült erőt vennem magamon. Na mindegy egy óra várakozás után mondták, hogy mehetek. Felsétátunk a műtős fiúval. beszélgettünk, hogy nekem még sose volt műtétem, mire ő, ilyen neki is volt, és csodabogár lenne, ha őt ilyen jellegű problémával műtenék. :) Na felértünk mondták, hogy üljek fel a székbe, ahol is kikötözték kezem, lábam, kérdeztem, hogy miért, mire az egyik hölgy közölte, hogy az elatatott páciensek nagyon szeretnek verekedni, mikor nincsenek maguknál. Aztán még feltettek néhány kérdést az adataimmal kapcsolatban, amit kihagyott a doktornő. Persze amilyen gyorsan forgott az agyam percekig, tartott válaszolnom a kérdésekre, és akkor még nem volt bennem semmilyen gyógyszer. Meg is jegyezték, hogy nehezen mennek. :) Majd megjött a doktornő elpanaszoltam, hogy kikötöztek, majd mondta ha nekem jobb, hogy műtét után kék-zöld foltos leszek, mert lesenek a végtagjaim és beütöm őket, szívesen kikötöz.:)
Majd kaptam valami koktél, amitől rosszul voltam, amikor kinyitottam a szemem, azt mondták szédülni fogok tőle, de ez annál rosszab volt, így ki se nyitottam. Majd megkaptam az altatót, amire azt mondták csípni fog, ebből persze már nem éreztem semmit. Majd kétszer- háromszor rámszoltak, hogy nagy levegőt vegyek, aztán se kép se hang. A következő, amire már emlékszem, hogy azt mondta, nem akarok, de a kérdésre nem emlékeztem, majd a doktornő utólag mesélte, hogy nem akartam leszállni a műtő asztalról. Persze, hogy nem, nem megyek én el akárkivel.:) Majd a következő kérdés az volt, hogy kapaszkodok, és hát arra már igen volt a válasz. :) Aztán egy kisedeig csönd volt, majd meghallottam az én párom hangját, és a következő kérdésem az volt, hogy hol a babu. Azt mondta egész a korteremig fogta kezem, ahol a takarítónő kocsija miatt nem tudodtt a műtős fiú koccanás nélkül bemenni a terembe. Mondta, hogy bocsi, de nincs jogsim, mire én. :) Nekem van bibibi. :) Majd a korteremben elpanaszoltam félkómás álapotban, hogy engem, hogy megkínoztak odafent, kikötöztek, mutattam, hogy mekkora késsel kínoztak, és persze minden második kérdésem az volt, hogy mennyi az idő, sokáig voltam fent. És persze a választ megse várva pofáztam tovább. :) Időnként rám szólt a párom, hogy halkabban beszéljek, mert nagyon hangos vagyok. Sokat nevettem közben, és én is próbáltam mutatni a kezemmel, hogy sss, de volt némi mozgás koordinációs problémám, ugyanis a számat nem találtam el, így végig húztam a kezem az arcom előtt párszor, mire sikerült megtaláljam. Kürölbelül mostanra sikerült annyira felébrednem, hogy ki bírtam nyitni a szemem. Aztán mondták, hogy pihenjek. Párom otthagyott, volt egy kis elintézni valója, de én nem tudtam visszaaludni, mert világos volt a kórteremben, meg ki volt száradva a szám. Mivel már nem volt senki mellettem, és egy másfél literes flakon víz állt az ágyamhoz tartozó szekrényen, próbáltam levenni, hogy majd iszok, persze elsőre nem ment. :) Nem tudom, mennyi idő telt el, mire sikerült megkaparíntanom, mire a szomszédos ágyon lévő betegnek a férje szólt, hogy várjak, hívja a nővért, hogy ihatok-e. Majd bejött a nővér, hogy azt még legalább egy órán keresztül nem szabad, mondtam neki, hogy de csak a számat kellene kicsit meg nedvesíteni, de végig se hallgatott, elvette az üveget, és mondta, hogy nem. És már ott se volt. :) Nagy nehezen sikerült úgy aludnom, hogy a fejemre húztam a köntösöm.
Mint már említettem én csak röviden és tömören tudok fogalmazni. :)
|
