Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/7528
|
2008-09-02
Még az előzőnaphoz sem találtam ki, hogy mit fogok írni, s egy kicsit defektes állapotba is kerültem, ígérem, ha kiheverem bepótolom a beszámolókat.
Aztán mikor már Erna megvolt úgy kb. féléve, és kijártuk a sulit, én nagy hévvel úgy döntöttem, hogy megyek világot látni. Külföldre megyek Baby-sitterkedni. Egy szem lányuk lévén a szüleim nagyon aggódtak, hiába közvetítő által mentem ki, féltek, hogy esetleg eladnak. De aztán kénytelenek voltak beletörödni, mert én hajthatatlan voltam, és intézkedtem, hogy mihamarabb mehessek.:)
Eredetileg úgy terveztem, hogy Olaszba megyek, mert az olasz könnyebben ment akkoriban, és nem szeretem a hideget. De a közvetítő meggyőzött, hogy Londonnal jobban járok, anyagilag is meg minden.
Így végül Londonban kötöttem ki.
Az utazás kicsit hosszú volt, mert olcsóbb volt busszal menni, mint repülővel és mivel még a mai napig nem repült, bevallom egy kicsit parázok is tőle. Azt azért nem mondom, hogy nem fogom kiprobálni egyszer-kétszer.
Szóval érzelmes, könnyes búcsú a szülőktől, a pasimtól. Persze csak az ő részükről, engem hajtott a kaland vágy. :)
Ha jól emlékszem 24-26 óra volt oda a busz, én úgy indultam, hogy a kinti közvetítőnél dolgozó magyar lány kijön elém a pályaudvarra, ami nagy meglepetésemre nem történ meg. De szerencsémre a buszon összeismerkedtem egy sráccal, aki épp a kint dolgozó barátnőjét jött meglátogatni. Ami máig rejtély számomra, hogy próbáltam felhívni a kinti közvetítőt, de csak az üzenetrögzítőt sikerült elérnem, és amikor leraktam a kagyló csöngött a telefon, felvettem és a magyar lány szólt bele. Mondta, hogy hova kellene eljutnom, mondta, hogy melyik busz visz oda, de azt már ő sem tudta, hogy honnan indul. Itt jött képbe a srác, meg a leányzó, akik megmutatták, hogy hol tudok felszállni a buszra. De a buszt már nem várták meg. Mivel akkoriban nem-igen, mondhatni egyáltalán nem beszéltem angolul, így kézzel lábbal kellett elmagyaráznom, hogy hol szeretnék leszállni, és legyen kedves szólni, ha ott vagyunk. :)
Amikor megérkeztem ismét felhívtam a családot, és akkor kijöttek értem kocsival. Amíg az autóra vártam felhívtam a szüleimet, hogy ne aggodjanak egyben megérkeztem, és minden rendben van. Persze közel sem volt, de legalább addigra elrendeződött. :)
Hát egyenlőre ennyit a mese délutánról a többit legközelebb folytatom. :)
|
