Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/91752
|
1. napom Ancsival és Natalieval
2009. 06. 15. 13:46
Reggel még kicsit Flórával és Miharuval maradtam, egészen közel kerültek a szívemhez ezen a héten. A búcsúnál könnyek gyűltek a szemembe, bár nem tudtam megállapítani, hogy ez az öröm, vagy a bánat könnye. Csak most jöttem rá, hogy vándortevének lenni egy kissé nehéz. Minden héten elszakadni egy szerető gazdától, és tevéjétől, hogy megint egy olyanhoz vándorolj, akit ugyanígy megszeretsz, és elszakadsz tőle. A jó részét viszont szerintem nem kell magyaráznom. Minden teve álma, hogy tökéletes gazdája legyen; nekem pedig ebből nagyon sok jut. A tevékeny tevék között már alapból nincsen rossz gazda, és itt még nekem hétről hétre ki is válogatják a legaktívabbakat, legszorgalmasabbakat.
Ahogy e gondolatok kavarogtak a fejemben, azon kapom magamat, hogy már rég becsomagoltam, és gondolataimból egy hangos dudaszó zökkent ki. Kinézek az ablakon, és egy piros kocsit látok a ház előtt állni, benne egy tevével. Ez biztosan Natalie lesz, Ancsi tevéje! Remek! Kijött elém, és nem kell buszoznom.
Csak úgy loholtam ki, közben pedig buzgón integettem vissza gazdámnak - vagy inkább egykori gazdámnak? - és tevéjének. Ők is vigyorogva integettek vissza, bár bánat csillogott a szemükben, hogy ilyen hamar elszaladt ez a hét.
Beültem Natalie mellé, közben pedig szélesen mosolyogva üdvözöltem.
- Szia! - mormogott az orra alatt, közben pedig nem is nézett rám, csak az utat figyelte. Patájával türelmetlenül dobolt a kormányon, mire én egy pár mp elteltével rájöttem, hogy arra vár, hogy bekössem a biztonsági övemet; hát cselekedtem.
- Hol is laktok? - kérdeztem barátságosan, közben pedig próbáltam megfejteni hogy mire gondolhat.
- Szegeden... - válaszolt még mindig mogorva képpel, és hangnemmel.
Kissé feszült lettem a nagy csönd hallatán, és az miatt, hogy ilyen goromba velem.
- Mi a baj?
- Semmi. - válaszolt kurtán, közben pedig még fél szemmel sem sandított rám. Vállat vontam. Biztosan csak rossz kedve van.
Mikor már kezdtem elmerülni újra a gondolataimban, pont megérkeztünk a ház elé.
Kiszálltunk az autóból, majd pedig Natalie kinyitotta nekem az ajtót, én pedig ámuldozva néztem körül a kertben, viszont még mielőtt időm lett volna tanulmányozni a növényeket, Ancsit pillantottam meg a fehér lépcsőn, széles mosollyal felém futni.
- Szia, Hópitapi! - karolt át, közben pedig vigyorogva vezetett fel a lépcsőn. Hátranéztem, és Natalie még mindig mogorva képpel lépdelt mögöttünk. Majd megkérdezem Ancsitól, hogy mi baja van...
Mikor felértünk, Ancsi körülvezetett a házban.
Ezután ebédeltünk; rántottsajt volt krumplival. Ancsi anyukája remekül főz!
Miután jól belaktunk, bevonultunk új gazdim szobájába. Itt egy számítógép helyeszkedett egy íróasztalon - amin mellesleg nagyon nagy kupi volt - a falra felerősítve egy rádió, mellette pedig a barackszínű falra felragasztva poszterek Demi Lovatórol, Pinkről, Rock táborról, és Katy Perryről.
Mellette az ágya, és egy ruhásszekrény.
Amit a körbevezetés során még nem vettem itt észre, az most szemet szúrt nekem. A rádióra aggatva sok-sok ezüst, arany, és egy bronz érem csücsült. Meg is ragadtam az egyik aranyat, és elbűvölve nézegettem.
- Hát ez micsoda? - néztem Ancsira, aki éppen az ágyon egy könyvet olvasott. Rögtön oda is kapta a fejét, és vigyorogva pattant föl, majd pedig szinte futólépésbe indult felém.
- Tudod, kézilabdázom, és elég jó a csapatom. Én kapus poszton játszom. Kinnt a garázsban van is egy kapu, ha gondolod megtaníthatlak kicsit kézilabdázni. Kézilabdám is van, meg minden.
- Persze, hogy szeretném! - ragyogtak föl a szemeim, majd pedig egy aranyan ragyogó, "mini szobor" szerűséget fedeztem fel, amely egy hárfát, rajta pedig egy labdát ábrázolt. A patámba kaptam, majd pedig próbáltam elolvasni a szöveget, de nem sikerült. Ez állt rajta: "III. Tradicionalni
Rukometni Turnir
NAJBOJI GOLMAN
-MLADE PIONIRKE-
ADA. 8. mart 2009."
- Hát ez?
- Ahogy mondtam kapus vagyok.. Ezt pedig Szerbiában, pontosabban egy Adai kupán kaptam, mint legjobb kapus.
- Hát akkor biztosan ügyes vagy. - mondtam egy grimasz kíséretében, közben pedig teljesen elfeledkeztem arról, hogy megkérdezzem, Natalienak miért van ilyen rossz kedve.
20:39
Ancsival még kicsit simseztünk, aztán végre eszembe jutott, hogy kérdezni akartam valamit.
- Te, Natalie miért olyan mogorva? Csak rossz kedve van, vagy ennyire nem kedvel engem? - kérdeztem kicsit szomorkásan.
- Áh, rá se hederíts, csak féltékeny. Azt hiszi, hogy majd ezen a héten elhanyagolom őt. - legyintett, közben pedig a résnyire nyitott ajtóra sandított. - Tudom hogy hallgatózol! - kuncogott halkan, mire az ajtó becsapodott, és a szemcsés üvegen látszott valami mérgesen elviharzó barna volt. Gondolom Natalie volt az.
Ezután fél hétkor átjött Ancsihoz a barátnője, és fel is ajánlották, hogy akár elmehetek velük is sétálni.
- Nem akarok zavarni, menjetek csak nyugodtan. - mondtam szégyenlősen, bár az a gondolat sem nagyon volt ínyemre, hogy kettesben maradok Natalieval. Nem az van, hogy nem kedvelem, hanem csak egyszerűen, hogy is mondjam.. Kellemetlen számomra, ahogy viselkedik velem.
- Ancsi! - kiáltottam a már ajtón kilépő lányok felé. - Olvashatom a könyvedet?
- Az alkonyatot? - vigyorodott el.
- Igen, asszem, azt... - válaszoltam halkan, megint kissé szégyenlősen. Bár nagyon azt sem tudtam miről szól, de jó lett volna valamivel lekötni a gondolataimat. Meg egyszerűen csak érdekelt, hogy mi lehet benne, ha már Ancsi ennyire imádja. Sokat beszélt már róla, - ahhoz képest hogy még csak ma jöttem ide - viszont én sosem figyeltem.
- Akkor jó olvasást. - kacsintott rám, majd pedig végleg elmentek. Én kissé vonakodva mentem vissza Ancsi szobájába.
Észrevettem, hogy Natalie az ágyon fekszik, bár a feje a fal felé nézett. Nem is akartam nagyon beszélni vele, így lábujjhegyen mentem el az íróasztalig, ahol ott feküdt a könyv. Fekete hátteres borítója volt, semmi extra kép, csak egy kéz, amelyet egy falfehér kéz tartott. Az írója Stephenie Meyer.
Hangtalanul kaptam fel, majd pedig a nappaliba sétáltam vele, és a kanapéra leülve kezdtem el olvasni.
Hát egy kicsit olvastam, aztán pedig leültem megírni a naplómat; közben a lányok is visszajöttek, és csak most vettem észre hogy mennyire eltelt az idő! Nyolc óra. Vagyis mostmár fél kilenc múlt.
Hát így telt az első kis vidám napom Ancsinál, amiben volt jó is, rossz is vegyesen.. Először is Natalie nagyon mogorva volt velem, és minden arra utal hogy féltékeny - remélem majd megkedvel. Másrészt Ancsi nagyon kedves, humoros lány, és hát az Alkonyat is nagyon tetszik - nemhiába beszélt róla annyit Ancsi.
De én megyek tévézni, aztán aludni. Jóéjszakát mindenkinek!
|
