Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/91752
|
2. napom Ancsival és Natalieval
2009.06.16. 12:29
Hát ma nagyon "korán" keltünk, 10 óra felé. Együtt olvastunk Ancsival alkonyatot, miközben Ancsi szülei valamit böngésztek a gépen, aztán meg Ancsi segített nekik nyomtatni.
Evvel egészen eltelt az idő, és végül most került csak sor egy gyors ebédre, ami spagetti volt. Mint ahogy már említettem: Ancsi anyukája remekül főz.
Miután jól tele ettük magunkat, Ancsi engem és Nataliet behívott a szobájába, aztán meglepett minket.
- Vettem nektek 2 jegyet a teveclub vidámparkjába. - húzta elő az eddig hátul tartott kezeit, amiben 1-1 papírfecnit tartott; azaz a jegyeket.
- Szuper! - görbült mosolyra a szám, azonban a lelkesedésem rögtön elszállt, amint leesett a tantusz; Natalieval megyek. Nem akartam hogy azt a vidám, csodás, játékokkalteli, rózsaszín, tevés világot, amelybe van jegyÜNK, elrontsa ő a gorombaságával. De nem akartam ellenkezni, így egy bíztató mosolyt eröltettem magamra, majd pedig Natalie felé fordultam. Ő még mindig Ancsira nézett, arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Reménykedtem, hátha jobb kedve támad. KIFEJEZETTEN jobb.
Mintha Ancsi csak a gondolataimban olvasna, halkan magához vont, és megnyugtatott.
- Nyugi, beszéltem vele. Nem rád haragszik, hanem rám. De különben nagyon aranyos kis teve, csak könnyen sértődik, és hamar elmúlik. - kacsintott rám, majd pedig Natalie felé fordult. - Na viselkedjetek jól, és siessetek, a nap rövid! - azzal Natalie már el is indult, én meg utána.
- Ó, várjatok egy percre! - szóltam, majd pedig gyorsan levetettem - vagy inkább levetem? - e sorokat ide, majd pedig valami olyasmit kéne most írnom, hogy "Na sziasztok, még majd írok, hogy milyen volt a vidámparkban!".
De e helyett én csak annyit írok, hogy folyt. köv.
19:25
Egész jó volt, megismertem Nataliet a kedvesebb oldaláról is. Nagyon jó humora van, és sokkal többet tud mosolyogni mint hittem.
Először mikor odaértünk megláttunk egy árust, aki egy nagyobbfajta gömbben árult valamit. Hirtelen nem tudtam megállapítani róla, hogy mi a csuda lehet. Először vattacukrot hittem, de attól sokkal másabb volt.. A nagy, zárt, átlátszó gömbön egy kis ajtó volt, amin pont befért egy teve, benne pedig valami puha, fehér valami. Az árus maga előtt egy kis táblát tartott, amit elolvasván igazán meglepődtem.
"Hógolyó - 1 dt/db."
Mosolyogva turkáltam a púpomban, viszont rögtön lefagyott a mosoly arcomról, mikor nem találtam ott egy datolyát is. A csudába is! Tegnap vettem csokit! Mindegy.. Pedig most nagyon felfrissítő lett volna egy hógolyó.
Mire felemeltem addig bánatosan lógatott fejemet, valami hideg fejentalált. Nagyon megijedtem, de mikor rájöttem hogy mi is az, nagyon megörültem. Mikor letöröltem magamról a hideg havat, magam előtt a vigyorgó Natalie-t láttam.
- Bocs hogy olyan goromba voltam veled. - mosolygott rám, majd pedig felcsillant a szeme, viszont tekintete már rég átvándorolt valami másra.. Lassan én is abba az irányba kaptam a fejemet, amerre ő nézett, és elakadt a lélegzetem. Egy óriási, szélsebesen sikló hullámvasút.
- Gyere! - ragadta meg izgatottan a kezemet, majd pedig rohanni kezdett. Nem kellett nekem kétszer mondani, én is csak úgy rohantam utána. Mivel már eleinte a vidámparkba vettünk jegyet, így a különféle játékszerekre már nem kellett fizetnünk. Fel is ültünk, mert pont most lett vége a menetnek. Amint felszálltunk, egy fél perc múlva már indult is az újabb menet. Sikoltozva, patáinkat feltartva ültünk ott, becsatolt üvekkel, közben pedig hajunk hátrafelé lobogott - mert hát semelyik tevelány sem lehet kopasz! Tényleg, eddig még nem is írtam arról, hogy hogyan is nézek ki.. Szőke félhosszú haj, frufru, barnászöldes szemek, rózsaszín masni, általában színes, kényelmes ruhák. Ezzel ellentétben Natalienak eredeti vörös, göndör haja volt - Ancsi mesélte, hogy néha kivasalja, mert nagyon idegesíti őt - türkizes szeme, lila masnija, fogszabályzója. Ancsi pedig majdnem ugyanez, csak neki barna, egyenes haja van, és ugye ő nem teve, meg hát a masni sem szokás nála.
Még sok-sok dologra felültünk, voltunk dodzsemen, ciklonon - ami után majdnem hánytam - dartoztunk, meg még egy csomó szórakoztató dolgot. Azt hiszem ezen a napon alaposan megbarátkoztam vele - talán Ancsi azért is kettőnknek vette a jegyeket, mert azt szerette volna, hogy így összebarátkozzunk. Mert hát az igazat megvallva sokban hasonlítunk.
Gyorsan szállt el az idő, és már fél hétkor hazaértünk.
Egy kicsit még beszélgettünk Natalieval és Ancsival, aztán pedig ideültem naplót írni.
Most pedig megyek, tévézni, és mégjobban megismerkedni e heti gazdámmal, és tevéivel - mert ahogy már említettem, nagyon gyorsan tellik az idő, és nemsokára tőle is búcsúznom kell.. De addig is nagyon kihasználom az időt, minden percét, amit velük tölthetek.
Bye-bye!
Eddigi euroim:
Paint-rajz - különdíj - 50 euro
Össz.: 50 euro
(Kérem a következő gazdák is irják le, hogy mit szedtek össze, hogy késöbb Hópitapi be tudja váltani!)
|
