|
dilókám naplója
Sivatagi Tutyimutyi [93356 AL], gazdája dilókám
2010-03-14
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/93356
|
2010-03-14
hm...
azon elmélkedtem krumplisütés közben... hogy az élet is olyan, mint a krumplisütés...vannak olyan krumplik amelyek ugyanannyi sütés alatt még nem sülnek meg teljesen és vannak olyanok is amelyek már szénnéégnek... ez hogyan kapcsolódik az élethez?
Ez egy igen jó kérdés...hát úgy...
vannak olyan emberek akik könnyebben viselik az élet kudarcait, feladatait, csalódásait... stb.. ezek azok a krumplik, akik tökéletesre sülnek, vannak azok akik még nem fogkják fel... ezek azok a krumplik akiket sokkal tovább kell sütnöd, mint a többit.. és vannak azok akik pedig szénné égnek.. és ebben hol van az élet?
hát ott... hogy mindenkinek figyelemmel kell(ene) lennie, hogy ki milyen krumpli, hogy kivel hogyan kell bánni..
sajnos én rossz krumplisütő voltam... és mindekit egyformán kezeltem.. így igen sok mindenkit megbántottam... egyszóval rossz ember voltam és talán egy kis részem még az is maradt, de ezt megpróbálom elnyomni és mindig olyan döntést hozni, amivel nem bántok meg semmit és senkit... és próbálom azt tenni, ami a helyes így... bármennyire is szeretnék a bolondfaszúval... hát találkozni stb... nem tehetem meg, mert azzal a "párkapcsolatát" tenném tönkre és a barátnője miattam sírna... jó oké kinemállom a csajt, mert egy *************************.... de ha megtenném azt amit igazán szeretnék, azt az embert jobban utálnám, aki a tükörből visszatekint rám..
Ami meg a múltat illeti, lezárom teljes mértékben és még a kulcsot is eldobom és próbálok minél jobb lenni és a barátaimmal rendezni a viszonyomat, akiket eldobtam a banános miatt, de ők mégis segítettek nekem.. hát igen ők jó emberek és nagyon sajnálom azt, amit velük tettem és...
annyira gyáva és érzéketlen vagyok, hogy ezt nekik soha nem fogom elmondani nyíltan maximum onnan értesülnek erről, hogy ezt olvassák, de ezt nem akarom, mert így ezek, csak puszta üres szavaknak látszanak, de majd... elég bátorságot gyűjtök és megköszönöm nekik... egyszer.. lehet hogy a bankett végén vagy az osztálytalálkozón de majd...
ADÁSSZÜNET
A másik dolog, amin töprengtem, miközben szénné égtek a krumpijaim és szép kis kínaiak helyett olyanok lettek mint a feketék, hogy egy rendkívűl érzéketlen vagyis inkább érzelmek nélküli ember vagyok...nem is tudom vannak-e egyáltalán, ha vannak valahol biztos nagyon alul...
Én nem tudom, mindig utólag jövök rá ha valakit kedvelek, szeretek és tudom ez azért rossz mert valamikor már késő... túl késő és akkor már nem érek vele semmit.. igaz a papám is már 10 éve eghalt és akkor kislány voltam de már bánom, hogy akkor nem
mondtam neki, hogy szeretlek.. és ugyanez van a mamánál is ő már 5 éve halt meg.. igaz a viszonyunk nem olyan volt mint kellett volna.. több dolog miatt... dee... neki sem mondtam ki így soha... és most is ez van a családtagjaimmal a barátaimmal és nem is merem meg nem is akarom mondani nekük mert... nem tudom ez valahogy gyengévé tesz... de mi lesz, ha már túl késő...
és ez van a pasikkal is.. soha nem merem megmondani seninek hogy tetszik és közeledni sem merek mert nem akarok gyengének látszani.. meg saját magamnak sem ismerembe soha..csak a végén...
ez vajon miért van?
i don't know..
|
Problémás tartalom jelzése
|
