Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/275456
|
Samedi Levele
"Kedves Samantha
Van valami az életem folyamán, amit nem meséltem el. Sokszor kérdezted, miért nem örülök semminek...miért nem ünneplem a karácsonyt...születésnapot...névnapot. Sosem vagyok boldog. Azt hiszem itt az ideje elmondanom. 9 évesen kezdődött a dolog. Már bőven túl voltam azokon a dolgokon, ami elindított az úton. Szereztem egy barátot, egy angyal személyében. Ő mindenben segített, fogta a kezemet ha kellett, mellettem állt. Mindig a helyes utat mutatta nekem. Aztán...eljött az a nap. Nem tudom mi ütött belém. A betegség ismét eluralkodott a szívemen...majdnem belehaltam a fájdalomba. Megkérdeztem tőle, hogyha Isten annyira szeret minket, segít, és csak a jót akarja, miért ítélt engem halálra? Miért kell mindennap szenvednem a betegségem miatt. Azt mondta, hogy mindennek megvan az oka, és tervei vannak velem. Én ráüvöltöttem, hogy hazudik. Nem hittem neki. Úgy tartottam, Isten nem figyel senkire, legkevésbé sem érdeklem őt. Miért küldött hozzám angyalt, a segítésemre? Hogy a pofámba röhögjön? Nem tudtam felfogni a szavak erejét. Üvöltöztem az egyetlen barátommal...a jótevőmmel, aki mindig segített. Látni kellett volna az arcát...örökre az emlékezetembe égett. Szomorú volt. Tudta hogy nem vagyok magamnál. Sosem látott még így. Aztán kimondtam, amire gondolok. Elzavartam magamtól...üvöltöttem vele a torkom szakadtából, hogy hagyjon örökre békén...semmi közöm az égiekhez. Az angyal a szemembe nézett, majd megszólalt. "Ha így akarod...sosem jövök már vissza. Örökre elmegyek tőled" Én akkor is csak mondtam a magamét. Menjen vissza az égiekhez, és mondja meg nekik, hogy vége! Soha ne segítsenek nekem. Sosem felejtem el. Egy könnycsepp gördült le azon a gyönyörű arcon, majd eltűnt. Ő elköszönt, én sosem. Napokig tűrtem a dolgokat...de a magány...leterített. Nem bírtam ki...minden munkám közepén azt vettem észre, hogy a mosdóban zokogok a csap mellett. Később megtudtam, hogy az angyalok megsemmisülnek, ha a feladatot nem tudják teljesíteni, amit kiadtak nekik. Nem bírtam ki...beleőrültem. Az egyetlen egy ember, akibe teljes mértékben megbíztam...és egy dühroham miatt én öltem meg. Ezek után lettem az, ami most. Szenvednem kellett...a lelkiismeretem kívánta így. Alkukkal, több ezer darabra téptem a lelkem. Purgatórium...démonok...boszorkányok, szellemek, lidércek. Nem volt kivétel. A szenvedni akartam...csak érte. Megérdemeltem. Fűnek fának eladtam a lelkem. Még most sem nyugszom. Minden nap rémálmaim vannak, és szenvedek. Állandóan őt látom...a hangját hallom. Azért vagyok ez, ami most. Ezért morgok állandóan...ezért nem ünneplek semmit...ezért akarok meghalni. Ezért kötöttem a halhatatlanság alkut...hogy sose haljak meg...örökre érezzem a fájdalmat...ami miatt megöltem őt. Ezért van minden. Ez év...vagy a jövő év, és én meghalok. De addig 100%-ig szenvedni fogok...üvöltök a fájdalomtól belül...de semmit sem tehetek. Köszönöm hogy meghallgattál. Nagyon szeretlek.
Szerető öcséd: Samuel"
|
